Jekyll és Hyde (3)

Nehéz lesz most írni, mert még nem igazán raktam össze a lelkivilágomat újra. 
Ez a jegy volt a biztosítékom, a tartalék, az utólag vett jegyem. Petire csütörtökre váltottam jegyet... de annyira tudtam, hogy muszáj vele látnom (azt már írtam, hogy miért nem elsőre, ha lehet) még Anglia előtt és ha csütörtökre gond lesz vagy keverés (mert ez manapság könnyen lehet), akkor 'nem bírom ki' májusig. Bolond vagyok tudom, de vállalom.
Azt előre leírom, hogy ezzel itt bevégeztetett a Jekyll-ek versenyeztetése (már ha egyáltalán ez esélyes volt - vagy volt értelme így gondolni-), mert a ma este után nem vágyom egyik után sem a másik kettőből... Várható volt és így is lett. Peti a jóval kisebb szerepekkel is ezt okozza egy ideje, de egy ilyennél meg, háááát... a premier után ez volt az első előadása (főpróba nélkül összesen tehát a 2.) És az biztos, hogy nála nem működik a már emlegetett bemutató utáni nihil... 🤭🙃
De lássuk a mai színlapot (egyébként eddig ez volt a legjobb a háromból, de ez a mai előadás nekem az összes, több mint húsz intenzív színházi év estéi között is abszolút tophármas):
Amit Sándor Péter ma művelt velünk, velem, saját magával és a többiekkel, az már földöntúli... emberileg teljes képtelenség...Teljes transzban volt, teljes átalakulásban, teljesen kivetkőzve mindenből és leginkább saját magából (vagy azt is mondhatnám, hogy belebújt az ördög). Rommá bőgtem magam a katarzistól, a lélektépkedéstől, a fájdalomtól, a szépségtől, a többtengernyi érzéstől, a daloktól, A hangtól... Jesszus... káros az egészségre már. 🙈♥️
Egészen mást hozott (és be is fejezem a hasonlítgatást Zsoltihoz, mert majd inkább mindig saját magához mérem, mert az csak úgy fair), mint amit eddig gondoltam, hogy ez lehetne a rendezői feladat.
Már az elején felszívta magát, nagyon elkeseredett és dühös Jekyll volt, amiért nem hagyták jóvá a kísérletét, onnan csak mentünk lefelé vagy befelé vagy fölfelé  - nehéz eldönteni...Mentünk, mert nem lehetett nem vele menni és belegabalyodni az egészbe. Mélyen. Jekyll-nek is nagyon elszánt, nagyon erőteljes volt. Hyde-ként pedig nehéz rá a jó szavakat eltalálni. Szenvedélyes, erős, nagyon intenzív. És a hangja meg, óh hát na. Nem tudom, hogy rajta mennyit torzítottak, vagy mennyi jött belőle vegytisztán, de érdekes morgása lett, a hideg futkosott rajtam, pokoli félelmetes volt. Alig látszott Hyde-ként az arca, de a szeme forgása néha kivillant a haja alól és hát az maga volt a téboly. Embertelen. Gyakorlatilag sírt Lucy halálakor (meggyilkolásakor), és a meg nem történt esküvőn, a Párbajban szinte megsemmisült és én csak huzigáltam folyamatosan le a maszkomat, mert egyszerűen már nem kaptam levegőt, a szívem-lelkem kiszakadni készült, nem láttam a könnyektől és még a tapsnál is annyira rajtam volt a sírás, hogy ugyan tapsoltam, de nem bírtam huhogni. Morogtam közben magamban, hogy hogy lehet így bőgni még egy thriller-en is. 😅🤭😂 "könny nélkül mit ér a kincs...?"
(Amúgy érdekes, hogy a bal csuklóján viselte közben is a védelmező karkötőt.)

Mai Lucy ismét Nádasi Veronika Füredi Niki betegsége miatt. Hű, hát Verocska túlteljesítette a tegnapi saját magát nem szimplán. Mekkorákat énekelt, mennyi érzelemmel... Óh... és ez egy másfajta Ördögi tánc volt és másfajta halál... Gyakorlatilag nem is lehetett más megoldás...
Emma megint Széles Flóra, azt hiszem, hogy nekem eddig ez a hármas jött be eddig legjobban.
Az ügyvéd és barát: Bálint Ádám. De jól csinálta, még a Kiss Zoli-féle barátnál is jobban szerettem. Nagyon-nagyon jó volt! Olyan szépen csinálta a végét is... volt egy döbbent pillanatnyi csend is. 🙏
Simon Stride-nak Szerényi Lászlót igazából dicsérni lehet, ebben ő a legjobb hármójuk közül.
Nellie újra Benedekffy Katalin volt, már várom, hogy belefussak Siménfalvy Ágotába végre.
Jekyll apja ma Jantyik Csaba volt, háááát... nem tetszett, Dzsoni pedig Emma apja volt, szent ég, de milyen jó volt! A négyes dal ma volt a legszebb, ömlött a könnyem, te jó ég, de szépen szólt. 🙏💝

Már előadás előtt belefutottam egy ismerősbe (régi fórumos időből ismerem) és persze szünetben is... Nagyon sok régi közös ismerősünk volt ma ott és azon nevetgéltem magamban, hogy ezt olyan szenzációként adta elő, mintha nem is a szereposztás lett volna a lényeg, hanem hogy mi 'mind' ott vagyunk. :)
Folyt.köv. ... remélem nem adjuk alább :)


A tapsrend egy jó dolog - ráadásul az Operettben jó hosszú is -, segít letapsolni a dolgokat, rendezni magamat - valamennyire -, hogy a ruhatárban már embernek tűnjek. De amiért még szeretem, hogy szeretem nézni a színészeket. Annyira látni, hogy még benne vannak-e vagy hol tartanak... Vannak akik pásztáznak, vannak akik mindenkit tapsolnak... van aki igazából sehova sem néz. Ma persze leginkább Jekyll-t néztem, ahogy nagy levegőket vesz és körbejáratja az összes csillogó szemét a teljes színházon, és jólesik látni neki a világosban az álló közönséget. Még mindig kicsit gyagyán hajol meg, de nem csak hajlong, hanem tényleg kimondja: köszönöm szépen... Hát még mi.. hát még ÉN. 
Van miért örülnöd, boldognak lennek, mert ez a szerep nagyon a tiéd. Lehet, hogy szétszed(t)ed magadat és mindenfélét kiástál a mélyről, de megérte. 🙏👏💝🙏👏♥️🎭 ... és most már aztán tényleg jár A díj..

Előadás alatt olyan sokszor éreztem, hogy a lelkem összeesik, hogy megnéztem előadás után, hogy mi is zajlott odabent... :) Az itt látható állapot negyed 8 magasságában történt - akkor megvolt az első két dal... ;)
A legelső az egyik legszebb dal amúgy... Hátulról beforog egy magas valamin hófehérben és mozdulatlanul a semmiből énekel egy oltári nagyot. Gyönyörű dal, nagyon szép. Igazából nagyon el kell találja, mert nagyon nehéz is, és eléggé jó felütés... Nem tudom linkelni vagy másolni, mert más szöveget kapott, mint a régi  - és így hallgatva és elgondolkozva esik le, amit a rendező mondott, hogy volt egy dal, amit azért kellett átírni, mert átkerült múlt időbe.  Így lett a Van válasz rá-ból volt rá esély. Jó, hogy az elejére került, mert ha ezt a végén énekelné el, nem tudom, ki bírná ki... 🤭😉 
Szóval a lényeg: "veszélyesen jól éreztem magam". :)

Azt még le kell írnom, hogy fura nézőből ma is volt bőven. Tőlem jobbra a pereces zacskó zörgött, előttem pedig egy idétlen lány meg folyton vezényelt ültében és vihorászott, még a családja is azt nézegette, hogy mit művel, nagyon zavaró volt. És előkerültek a "tüdőbajos" köhögők... persze a maszk az rajtam volt, nem rajtuk. Szóval mondom mindig, hogy attól, hogy valaki színházjegyet vesz és elmegy oda, még nem fog tudni viselkedni... A ruhatárnál ma is szinte fellöktek. Épp elég, hogy nagyon zavarnak engem ott az emberek a végén, de még, hogy nekem is jönnek, az már kemény.