Kincsek

Az előző poszt ott ért véget, ahogy kijöttünk a nézőtérről... 

És hogy hogy jutottam ezekhez a kincsekhez itt (a hátoldala a kártyának igazából színlap - és ez arany/fekete hangulat)...? ; ) 

Ez jön most, meg az ömlengés. 🤭😆🤷‍♀️💝

 

Nagyon kerülni szoktam az ilyen fotózgatós, aláíratós dolgokat, mert nem akartam nagyon kockáztatni sosem, hogy rossz élmény legyen egy jó előadás végén. Meg béna is voltam ezekben mindig. Már igyekszem amúgy sem mindent elolvasni, mert jobb 7-10-ig látni a színészt karakterben, ezért is nem pályázok meg soha színházi állásokat sem, szeretném a színházi varázslatot (és illúziót) fenntartani, ami nekem már akkor elkezdődik, mielőtt belépek az ajtón. 

De vannak a kivételek meg ugye azok a szabályok, amelyek... 

Szóval a közönségtalálkozó lényege, hogy a közönség találkozik a színészekkel, illetve a szereplőkkel, de fordítva is mondhatnám, hogy színészek a közönséggel...  Tehát ezt ma nem lehetett igazán elkerülni - kivéve ha gyorsan kirongyoltam volna. Ma ezt szereplőkkel való találkozásnak hívnám, hiszen 90 %-uk jelmezben volt, akkor pedig ugye karakter... (is)... de mégsem.

Szóval a fotófalnál (nézőtéri folyosó) volt egy 'kordon' és ott álltak nagyon sokan, meg a fotósok. Nekem az jutott eszembe tök hülye hasonlatként, hogy utoljára akkor várakoztam így, amikor a pápát vártam a Hősök terén. :)

Szóval már untam a várakozást, ilyenre nem nagyon van idegem - mert erről nem annyira volt információ, de mivel minden vakítóan villogtató fotós is ott volt, hát na, legyen, várok még kicsit. Már nagyon mentem volna a ruhatár felé, mert tömeg is volt, nem is értetettem, szóval na. És akkor egyszercsak ott állt három parókás J&H. Hm, hát így már mégiscsak más, ha előttem állnak mondjuk másfél méterre. De én ilyenkor nagyon nem tudok fényképezni (a fények sem voltak a telefonomnak valók), csak nézek és bámulok, igaz, hogy alig láttam a sok vakutól (hogy ezt hogy bírják...?), de inkább csak néztem előre SP vakító szemei közé, Zsoci fiatalított arcába és azon gondolkoztam, hogy Dolhának mennyire rosszul áll ez a paróka. :) És fotó éppen azért lett egy, de nagyon rosszak voltak a fények, a retinámba viszont minden beégett. (Azon is elgondolkoztam, hogy mennyi smink van rajtuk, vajon milyen szépítő alapozójuk van, mert olyat én is kérnék - de meddig tarthat lemosni, stb... és hogy Fekete-Kovács V. oldalról mennyire hasonlít a fiatal Vágó Bernire.)

Lassan megértettem, hogy itt egymás után jönnek majd - Lilla sajnos nem - és mennek a bejárati folyosóra közönséggel találkozni. Mi meg a ruhatárba. Nagyon beszorult egyszer-kétszer a tömeg, én a maszkomért kaparásztam, de azért csak haladtunk és a Lucy Harris asztalhoz oldalaztunk. Verocska előtt nehezen ment a berno megértetése, fel is hagytam aztán ezzel később, de jól meggratuláltuk és csak néztem, bámultam a jelmezét. 

Mellette ott állt a mostani újabbféle kedvencem, Füredi Niki is, de aztán csak odébbálltam -az is igaz, hogy gondolkoztam, de nem jutott eszembe a Veszedelmes neve. :) 

Közben már próbáltunk eljutni Zsocihoz, -  A másik kettőnél durvább volt a tömeg... :) Na, de nem ezért mentünk oda, hanem őt nem hagyhattuk ki. Azért sem, mert nem szüntünk meg kedvelni és drukkolni neki és az Adagios időkben tényleg nagyon kedveltük, szerettük és nagyon jófej volt mindig. Nagyon értékelte, hogy annyi koncertre elmentünk, mindig lehetett vele beszélgetni és ő tényleg, őszintén örült annak, hogy mi így jártunk velük mindenfelé. Zsolti-fan nem olyan sok van, viszont aki őt megszereti, kitart mellette szerintem. Mi így jártunk legalábbis. Szóval évek óta már nem találkoztunk, de amikor ott álltunk az asztalánál és még voltak pedig előttünk, felismert bennünket, régi arcokat és nagyon megörült. Úgyhogy kivártuk a sorunkat és dicsérgettük és gratuláltunk, beszélt Adagio-ról is, meg nagyon köszönte, hogy mentünk és nézzük és engem már marhára nem érdekelt, hogy most mi tartjuk fel a sort - ha már odaférkőztünk. :) (Közben azt is láttam ebből a közelségből, hogy a port vonala mellett milyen finom íven fut a paróka allati leszorító, és ez a barna paróka mennyire fiatalítja.) 

Az egész találkozás nagyon lélekmelengető volt. Komolyan. 🙏

Az a gond ezekkel a helyzetekkel - többek között-, hogy annyi mindent tudnék, szeretnék mondani, annyi mindenért gratulálni, de hát ez a pár másodperc nem kedvez ennek - ezért is nem megyek művbejárózni, stb... Mert bennem reked amit még mondanék (azt Verocskánál is elmondtam, hogy nagyon örülök, hogy jönnek neki a jó szerepek és nagyon drukkolok meg gratuláltunk is - hol egyes, hol többes számban), meg más az ő figyelmük is, eltérő. Nem is mindegyik szereti ezt.

Na  de két kártya már megvolt, és hát ugye márcsak 1-2 állomás volt hátra... ;) Peti gyakorlatilag Zsoltival szemben állt és vészesen fogytak a kártyái, de elég hamar odasodródtunk. Azt láttam, hogy nála csomagban van a dolog 😆, először fotó, aztán aláír, de teljesen automatikusan, pedig nagyon sokan voltak nála. Ahogy odaértünk, már vette volna fel a pózt, de mondtam, hogy mi nem kérünk fotót, megkíméljük ettől. :) Aláírás lett és megint ott ömlöttek és tolongtak a gondolatok a fejemben, hogy most éppen miért is dícsérjem gyorsabban, vagy hogy miért nincs István, meg jó, hogy mégis volt Enjolras, meg a Pendragonban is de jó, meg miért nem Dorian Gray,  és amúgy biztosanegy ufó, hogy mekkorákat énekel, meg tényleg ilyen züllött szélhamos és kujon-e mindig, stb stb... de csak gyorsan gratuláltam a Valmont miatt, az márcsak az Andrássy-n jutott eszembe, hogy legutóbb mondjuk pont megszívtuk, mert nem ő volt, meg stb stb... de legalább a Valmont megvolt, kint volt. :) Én meg majd jól megnézem szerintem minden körben. Köszönöm SzÉP kártya! ;)

Szóval csodás egy délután lett, Lillának még Baradlayné miatt nagyon gratuláltam volna, dehát na... sajnos nem volt ott, lehet, hogy fellépésre ment, nem tudom.

Jaj, és ugyan a becsületesség hajtott volna Dolha felé, hogy főleg a MAG miatt mondjak két szót, de már esélytelen lett volna ott átvergődni, meg ennyi jó pillanat és élmény már alig fért el a lelkemben, szóval még átvettük a főpróbás jegyet és utána még ácsorogtunk a színház előtt, mert még fogva tartott valahogy.

Ömlengés vége. Pont. :)

P.S.:

Hálás vagyok ezért  a mai élményözönért, ezt még le kellett írnom. És jó, hogy van a blog, mert nem is tudom mit kezdenék ennyi gondolattal magamban, mint amit ide leírhatok. Annak idején ebben valamennyire segített a fórum, de ez jó és már egyre többször olvasom magam vissza, a jó élményeket, sokszor adnak erőt, örömet utólag is. A mai 2 órához is lesz miért visszanyúlni.