Jekyll-re várva

 Az van, hogy valóban sűrűre szerveztem ezeket a mostani heteket, kész csoda, hogy a nagyhétre és előtte éppen volt valamennyi hely a naptárban Angliára, vagy épp azért volt üres...? :)

A következő nagy izgalmam ez a darab, ahol három olyan ember a főszereplő, vagyis hárman egymás váltói, hogy kicsivel korábban simán azt mondtam volna, hogy minden lehet, bármelyik jöhet aznap estére... De ennél hűtlenebb kezdek lenni, de legalább mindegyiknek igyekszem esélyt adni - vagy legalábbis kettőnek az egy mellé ;) - és legalább a sorrendre próbálok vigyázni, mert szerintem tudom, hogy hova fogok tendálni, pedig mindhármat kedvelem, sok szép órát, élményt, sírást, nevetést kaptam tőlük. Közben meg oltári nagy lehetőség ez mindháromnak, nagyon nagy szerep, nagyon nagy dalokkal. Totál más a három ember. Teljesen. Repertoárban, karakterben, életben, saját lelki bonyolultságban. Izgulok, nagyon izgulok.

Itt egy közel félórás beszélgetés a rendezővel, amit így hallgatva még jobban izgulok - egyelőre jó értelemben - : http://klasszikradio.hu/podcast2/vincze-balazs-az-esti-broadway-vendege/?fbclid=IwAR04Rtbgp9IfmWYOEx1fAcCkklFkfrwx7B4yLXs08brFJaUJsX0J5ic229Q