szombat délután a csilláron
Mostanában már nagyon hiányzott a Madách... az emeleti illat, a bordó mélysége, a félhomály, a fura mennyezet, a városi színházak legmogorvább személyzete :), xsodaszép 'vasfüggöny', a csodálatos nagy lépcső, ahol annyifelé lehet gondolatban odainteni a kedvelt színészeknek. Itt szép a hívó dallam is, nem a lámpát kapcsolgatják az emberre és nem a csengő berreg. Érdekes módon Zöld Csabi hangja figyelmeztet a telefon kikapcsolására is.
Ez az előadás volt szinte az első, ami annak idején elmaradt két éve a Covid miatt. Igaz, hogy magamtól is kihagytam volna, mert abban az etapban már egy előadás sem lett volna NSanyié, a váltóra meg nem voltam kíváncsi. Azóta nem is került újra műsorra a darab, mostanáig. NS helyett új beálló debütált (azt hiszem, hogy pont ma délután: Szemenyei János. Mindig kedveltem, mert pokoli nagy hang, tehetséges, egy nagy kölyök (nem is annyira kölyök lelkivilággal), jól játszik és még jó zenéket is tud szerezni. Szóval nagybetűs tehetség. Érdekes módon a fővárosi színházakban nem túl sok helyen túl fel az elmúlt majdnem húsz évben, úgy látom viszont, hogy a Rocksuli óta Szirtes egyre jobban számít rá és érdekes feladatokat kínált meg neki. Hogy ebbe az előadásba beállt tényleg olyan egyik szem ilyen, a másik meg amolyan érzés lett... Közben meg egy nagyon jó szerep és ráadásul főszerep. Adta volna magát a dolog, hogy én ezt már nem nézem meg többet, de ahhoz túl jó elődás jó versekkel és dalokkal, hogy elbúcsúzzak tőle végleg. Nem gondoltam ilyen korán látni, mégis úgy döntöttem egyik délután, hogy egy 1400-as jegyet megér... Vacilláltam egy kategóriával jobb jegyben - most már persze nagyon bánom... Jó lett volna közelebbről látni az érzések miatt és talán akkor jobb szomszédokat is kaptam volna. Előttem egy rémesen idegesítő házaspár ült. Végig hangosan beszélgettek, prímán kiválasztva a legjobb dalokat és a legérzelmesebb jeleneteket. Az egyik kiszedte a hallókészüléket, tízpercenként kérdezgette, hogy mennyi időt, mire a másik mindig megnézte mobilon (!), amitől a szemem kiégett és végig beszéltek és morogtak, hogy nem látnak semmit. Nos, 1400-as jeggyel ennyire vonalban a színpaddal - az ember tudja, hogy nem fog jól és mindent látni... Nem is értem, hogy kerültek oda, valaki kiszúrásból vette-e nekik, mert témában sem hiszem, hogy erre vágytak, vagy nem is témában, hanem inkább megközelítésben. Ráadásul alacsonyak is votlak, tehát az emelet oldala miatt el tudom képzelni, hogy nem láttak át fölötte, nagyon elkenődtem, amikor láttam, hogy szünetben sem mentek el. Nem volt hova átülni, mert öt székes sugárban biztos, hogy mindenki hallotta őket. A végén már tényleg begerjedtem, a legkeményebb résznél már azt tárgyalták, hogy ki megy mosdóba a végén és ki megy a kabátért... No comment... ezek a mai fiatalok ugyebár... hozzáteszem, hogy 80 %-ban diákok voltak, mégsem tűnt fel, hogy zajonganának... Már magamtól ijedtem meg, hogy mennyi agresszió jön fel bennem, mert hiába szóltam, hogy ne beszéljenek és csittegtem is, legszívesebben fejbe vágtam volna az öreget előttem vagy rugdostam volna végig a széket... Csak hogy bemutassam, hogy kell viselkedni...
Nagyon sajnálom ezt a sok intermezzo-t, mert nagyon zavaró volt, hiába próbáltam kizárni őket, annyira hangosak voltak, hogy képtelenség volt. Amúgy sem volt egyszerű, mert azért a fülemben, a lelkemben amúgy is eléggé egyhangon szólt ez a darab... Haknizni sem nagyon szokott belőle senki.
Az első felvonásban nagyin gyermeki volt Jani, nagyon energikus és nagyokat énekelt. Tudtam, hogy játszani és énekelni is el fogja tudni, a kérdés magamban volt, hogy tudok-e váltani és így el tudom-e hinni az Attilkaságát. Sikerült. Közelebbről és normálisak között még könnyebb lett volna, de jó volt. Szépen megugrotta és néhány előadás után szerintem még szabadabb és bejáratottabb lesz.
Egész máshogy esik szét a végére, az őrült szerelemhajhászása is nagyon esendővé teszi, nagyot szenved. Jó, hogy nem próbálták meg, hogy hasonlítson is József Attilára.
Nagyonn nagy tapsot kapott megérdemelten és amikor az első sor szélén valaki feláltt a tapsrendnél, pillanat alatt nagyons okan követték, az emeleten szerintem csak én. Mindenképp gratulálok neki!
X széria után beállni egy előadásba mindig nehezebb, mint kezdettől benne lenni, hiszen neki már nincs 2-3 hónap próbaidőszak. Wégner Juci is szépen énekelt, meg Gallusz Niki is korrekt volt, de azért ebből az előadásból Polyák Lilla nagyon hiányzik, nagy kár, hogy ennyire szakított a Madách-csal.
A show megy tovább, már a színlap is teljesen új:
