A kellékes
Ma este igazából nem volt előadás... ;) 'helyette' szóval tartott a Kellékes. :)
Ez a jegy is prózás november eleme és a múltkor kavarás miatt ez is rossz helyen van, mert már a 3-as vonattal haza kellett volna mennem igazából, hogy ne egy rohanás legyen a hétvégi bögötei idő. De hiába árulgattam, nem kelt el. Bánhatják, akik nem vették meg. :) Én meg rájöttem, hogy remekül válogatok előadásokat, csak nem egyszerű a kétlakiság. Legalábbis nem ebből a távolságból és a MÁV-val.
Kern nagy varázsló. Múltkor a Válaszfalakban szólított meg hosszú kihagyás után és minden kavarás ellenére vártam ezt a mai előadást. Mániám lett, hogy a nagyokat addig kell nézni, amíg mindannyiunk számára lehetséges. És a Pesti-ben szerencsére kötelező maszkviselés van, ami még a néhány kihágó ellenére is igazából megnyugtatóbb, mintha csak rajtam lenne. Közben meg nyilvánvaló, hogy nem igazán lehet(ne) már színházba menni.
Kb másfél órás volt és olyan jól ment át a kezdésből az előadásba, hogy nem is vettem észre, mikor kapcsolták le a nézőtéri fényeket. Sokan ott is röhögtek, ahol nem is volt min... de aztán úgy belelendült az egész, hogy már néha elfogyott a levegőm, folyt a könnyem és majdnem csikorogtam a cérnarepedésben. Igazi nagy kollektív nevetések voltak. Mentünk együtt. Mekkora tehetség ez az egész ember és milyen jó darabot írtak rá. Semmi erőltetés, kiszámolt vagy felesleges mozdulat nincs benne. Finom görbetükör itt, finom odamondás a fiatal titánoknak ott, kis kulissza a nagybetűs színházból és valójában tükör úgy általában. Még olvasni is jó lenne, csak úgy.
Nagyon megérintett az a rész, amikor a tapsról beszélt, hogy milyen úgy nekidőlni a tapsnak... és akkor kiszólt úgy finoman, hogy 'tapsoljanak már egy kicsit, hadd érezzem' - mondta ezt igazából a Kellékes, valójában Kern (?)... ki tudja... ?! És olyan szeretetteljes finom, kedves - de erős - tapsot kapott mindannyiunk szívéből, hogy kijöttek a könnyeim, bele a maszkba, neki pedig csillogtak a szemei - nem, nem a lámpába nézett bele. Minden igazi volt. Ha másra nem is fogok emlékezni, erre az érzésre, 2 percre majd biztosan. Örökké.
Aztán jó az a rész az énekesekről (is), a meghajlásokról, ... az álmodernségről ... a rendező akkora arcáról, amit két rendezőasszisztens visz utána... hm... mennyi jó rész volt benne. Szóval csodálatosan jó estém volt, a nagybetűsek közé kerül... Nézzétek meg, érdemes! :)
Azt még azért hozzátenném a naphoz, hogy késve tudtam elindulni bentről, aztán tömeg volt a Shopmark-ban, kellett vennem egy vízforralót - mert az enyém tegnap bedöglött, két hete meg a porszívó -, aztán zsemlét meg elfelejtettem venni... Aztán itthon még vasaltam és lement egy mosás, majd bementem vissza a városba, fél 7 körül értem a színházba és közben beregisztráltam keresztanyámat 3. oltásra a színház aulájában, mert hetek teltével kiderült, hogy mégsem tud oltani a háziorvos, mert nincs nála vakcina... Aztán ugye előadás - lásd fentebb -, hazajöttem, befejeztem a holnapra bepakolást, pótoltam a blogolást, közben lement még egy mosás. :) Mindjárt 11 óra és mindjárt alszom is. De még mutatok két dolgot:
... a kellékes kapcsán meg eszembe jutott A súgó is - persze ő is szóba került, mármint nem ez a súgó -...