Kedves Önkéntesünk...

Lassan már egy hónapja, hogy véget ért a NEK-szolgálat és sokkal jobban, mélyebben belém ivódott, mint ahogy gondoltam volna. Kerestem, vágytam egyfajta élményre, lehet, hogy másfélére, de mégis nagyon nagy ajándékot kaptam. 

Már alig jönnek e-mailek, de mégis mindig jól esik, amikor valamit 'nekem' (és másik kétezernek) írnak... 

Tegnapelőtt anyukám beszélgetett otthon M-nénivel, aki mesélte, hogy volt a nővérével a körmenetes és a pápai misén, anyukám meg mondta, hogy én is ott voltam, de még hogy! :) Tegnap kaptam tőle egy kedves levelet messengeren, ez a kettő pedig ma jött.

Mindegyik sokat jelent.