Matiné Dzsonival

Ma délelőtti kedvesség:

Végre én is láttam! :)

2017 májusában mutatták be, akkor még nem is voltam itthon, utána akadtak más pótolnivalók is, aztán meg nem lehetett jegyet kapni az előadásra. Aztán Peti Dini váltója lett, még jobban akartam menni, aztán ugye karantén és stb... Amikor beszabadultam nyáron a jegyirodába falból megvettem a mai előadásra a jegyet, lesz ami lesz. Aztán mázlim lett. Hálás vagyok érte, sajnáltam volna, ha ez kimarad.

GP-t nem lehet kikerülni, bár már néhány résznél nem annyira idegesített, de azért nem hiszem el, hogy nem lenne még egy Árnika kerek egy világon... Dzsoni édes szerelmes volt, aki igaz, hogy azt mondja, hogy tanulni kezdett fütyülni - de valahogy még sem tud :) - a király nagyon szeretnivaló apa és király is, bár egy szép dalt írhattak volna neki. A boszit megszerettem a végére. :) Igaz, hogy Athina mindig úgy néz ki, mint egy boszi, és nagyobb feladat lett volna egy kedves arcú színésznőnek adni a szerepet, hogy mit kezdett volna vele, de nagyon találékony, tényleg ezerarcú (vagy száz?) banya volt.

A bábosok is jók voltak, a bábok és a díszlet amúgy is ötletes volt, még ha némelyik kicsit viseltes is már.

A zenekar jó volt, a zene is tetszett, a visszatérő dallam pedig nagyon fülbemászó. Trillázok és trallalázok... :) Szerintem egyébként sokkal több felnőtt volt és néhány elcigölt magával egy-két gyereket is. :)

Szóval nagyon jó volt, jól esett a lelkemnek, mint egy nagy ölelés... "csak akarni kell, nagyon akarni, még akkor is, ha nem mindig sikerül végül..."

Utána elmentünk kiértékelni az egyik kedvenc helyünkre finom ebéd mellett:

Aztán kicsit sétálgattunk a csodálatos őszi melegben, aztán elindultam, hogy extra magyar órát tartsak, csak épp hoppon maradtam... úgyhogy most vagy horgolni fogok a felszabadult időben, vagy megadom magam az olvasásnak. :)

(dolgozni azért sem fogok)