szombat - a hűség napja & önkéntes műszak (7.)
Ezen a különleges dátumú évfordulón és amikor átfordult az idő az utolsó negyvenes hetembe megint rengeteg ajándékot gyűjtöttem.
Szinte utolsó pillanatban vállaltam mégis a mai műszakot a Kossuth téri nagymisét. Fél 11-re kellett menni de már odaértem 10 előtt és valamikor 8 előtt jöttem el (be kellett szállni negyed 7-kor egy másik műszakba is, mert alig voltak - mécseseket osztogattam és ministráns csomagot) és bár már nagyon fáradt voltam, mégis beálltam a körmenetbe és meg sem álltam a Hősök teréig.
De menjünk sorba:
Reggeli gyülekezés az Önkéntes bázis előtt (aminek ma a Szamos adott helyet).
Tök jó helyünk volt, a belső részen kellett ügyködni. Berni gyorsan beállt a B1-hez. :)
A még üres nézőtér egy része:
Nagyon vártam Atit, nagyon szép volt amit énekeltek Lucával. Az egyik dal a Prayer volt, a másik pedig egy saját dicsőítő dal, amit már a keddi imaesten is hallhattam. Jóval később Atit és a feleségét jól leültettem. :) Sajnos béna módon a hírnököknek nem volt kijelölt hely, csak szektor szinten, oda meg az idegesítő pöffeszkedő cserkészek beültek. Szóval láttam, hogy téblábol és nincs info, ezért odamentem, hogy segíthetek-e. :) Oltári büszke voltam magamra, mert van amit para nélkül megoldok és úgy tűnik szembe nem tudok dicsérni, így magamban megköszöntem neki a keddet, mikor visszabattyogtam az őrhelyemre. ;) Ebből később volt még egy köröm...
Még előttük énekelt egy nő olyan oltári jó hangon, hogy csak zengett a tér, utána kell néznem, mert nagyon tetszett. Ahogy a mise elkezdődött, mi megint hátrébb vonultunk, mert kezdem érteni,hogy az önkéntes mindenhol ott van, mindenkinek segít, de aztán amúgy mintha köddé válna, ahogy a program elkezdődik. Úgyhogy visszahúzódtam és tömegmentesen innen néztem a misét. Az elejét megint nehéz volt elkapni, mert megint nem ért be a tömeg időben, viszont a misét meg elkezdték 5-kor.
Itt ácsorogtam, imádkoztam, énekeltem, részt vettem a misében, amikor látom, hogy Csókai doktor jön felém. Neki legalább köszönni tudtam, ő azt kérdezte, hogy vajon jár-e a 2-es metro mert a Batyira kell mennie. Mondtam, hogy szerintem igen, de szívesen megnézem. Pont kereste valaki, addig én meg a BKK futárt bűvöltem és nem akartam elhinni, hogy mi történik. Szóval járt a metro, átadtam az információt és magamban elmondtam a hálát a doktornak (is) a kedd estéért.
Mise végén nekem elvileg már nem lett volna dolgom, a koordinátorom azt mondta korábban. Egyébként őt megint nagyon fel kell magasztaljam, ritka kedves és higgadt ember volt, pedig 100 önkéntes jutott rá és egyszerűen mindig ott volt, bármikor szükségem volt egy válaszra, vagy csak megnyugtatóan ott volt, hogy éreztem, bármikor megtalálhatom.
A végén láttam, hogy ő is már rég másik műszakban van és máshol segít. Ezt volt negyed 7-kor, legközelebb amikor ránéztem az órámra már elmúlt fél 8. Már nagyon kellett volna mosdóba mennem, de még önkéntesként sem jutottam át a kordonon. 8 előtt végre sikerült és ahogy kijöttem a Szamosból, felnéztem a Parlament oldalán a hatalmas kivetítőre és megláttam a körmenet képeit, tudtam, hogy ezt nem hagyhatom ki. Ez volt az első körmenetemen Pesten és nagyon nagy élmény volt. Persze meglepő módon rengeteg dumagép volt a menetben, viszont volt sok elszánt idő minden kínja ellenére, többen az út szélén integettek, fantasztikus volt. Néha mintha csak a mamámat láttam volna. Sajnos nem értük időben utol a bíborosi menetet, ezért az áldás a Kodály körönd környékén ért, ott térdeltünk és imádkoztunk az áldást fogadva az Andrássy út közepén. Mi ez, ha nem hihetetlen őrület? :)
Miután még volt ima és ének és tömeg az M1 lejutáshoz, akkor már úgy voltam, hogy már nem fordulok vissza - ezen már nem múlik... :) - elmentem a Hősök teréig (ott belefutottam a régi ismerősbe is):
Szerettem volna így látni, mielőtt a holnapba belekezdünk, csak még oda kell érni hajnalra a közlekedés nélküli városban.