Önkéntes műszak (6.)

Nem semmi volt a mai - tegnapi - hosszú műszak. 
Egy óra híján teljesítettem a mai kötelező munkahelyi munkát, hajnalban ugye már a központban voltam a szép madzagért és éjfél előtt 7 perccel itthon is voltam. :)
Ezt nagyon vártam, mert erre amúgy is szerettem volna menni - nézőként - de mivel ifjúsági program, a rendszer a 30 feletti regisztráltakat eleve elutasította a foglalásnál.


2 után újra végigjártuk az Arénát és környékét, csak ezen a részlegen volt 50 körüli önkéntes és nagyon sok részleg volt. Azért van annak egy hangulata, amikor ennyi egyenpólós együtt vonul. :) Elvesznek az arcok, csak az egyen/formaruha van. Szeretem ezt. Ugyanaz a koordinátor srác volt, aki a formaruha beosztást is szervezte, őt bírom, mert törődik az önkénteseivel, csak futni láttam és mindenhol ott volt. És ahányszor elment előttünk, mindig megkérdezte, hogy van-e még vízünk - a végén pedig elküldte, aki holnap hajnalban megy műszakba, vagy már lenyomta 6-tól a Hungexpo-t - (Alkohol és műanyagmentes volt a rendezvény, tehát a kulacsunkat kellett töltögetnünk a ballonos vízből ahányszor csak gondoltuk. Minden műszakban van szendvics és valami, ma kávé-tea és süti is volt bőven - persze ez egy jóval hosszabb műszak volt, mint az esti kulturális program szerdán, de szendvicset és vizet ott is kaptunk)
Tök jó helyre osztott, mert  nem direkten voltam a tömegben. Jó párt kaptam ma is, Mártont, aki most 11-es és mérnök vonalra készül, mert szereti a matekot és a fizikát. Nagyon jófej kölyök volt, mindenhol ott volt, viselkedni is tudott és annyi ismerőst szedett és üdvözölt össze, hogy csak ámultam, a lányok pedig csak úgy vihorásztak körülötte, nagyon bírtam. Ja, és nem ám budai elitgyerek, hanem veszprémi iskolás és egész héten önkéntes volt és itt van kollégiumban most.
Teltházas Aréna volt, és bizony kellett 2 óra, mire mindenki bejutott - kiemelt kockázatú rendezvény, tehát komoly beléptetés volt, így sajnos fél órával később kezdődött (és ennyivel később is lett vége...)
Végül mégis bemehettünk ide is. Ákos kezdett, jó egy órás koncertet adott, de akiket hallottam a 'pihenőben' erről beszélni, bizony senki nem volt elájulva tőle... Én sem... Voltam már szuper jó koncertjén, a világítás, hang itt is vérprofi volt, de Ákos üres volt. Nagyzolt, nem odavágó dalokat hozott, szóval na... Utána meglepetés jött: Lackfi. :) Újabban nem tudom kikerülni, ő jó volt nagyon, 2 írását hozta el. Utána jött a Forráspont Band, először 3-4 dallal, nagyon jól esett, kezdtem megint jól belelendülni, aztán jött egy tanúságtevő nagyon hosszan és valahogy untatott is... - de lehet, hogy főleg azért bosszantott, mert még a dalokból szerettem volna többet és vártam a nagy szentségimádást is, közben megvolt, hogy mire kell kimennünk és visszaállni a rendezvény előtti helyünkre. 
Szerencsére még kezdés előtt új biztonsági őröket kaptunk, mert az eredeti kettő 20 perc után hazament... azt mondták  hogy ők nem állnak ott 6000 Ft-ért... mondtam,  hogy mi ingyen állunk ott és nem annyi órát... egyébként nagyon örültem ennek, mert ha nem mennek el, előkerítettem volna a főnöküket, mert minősíthetetlenül viselkedtek. Folyamatosan káromkodtak, stírölték az iskoláslányokat, stb... ez soha nem férne bele, de főleg nem egy ilyen rendezvényen.
Most nézem vissza közben a koncertet, szerencsére a Bónum Tv ebben is segítség (így láttam meg, hogy a Forráspont Band-ben az a nagyhátú dobos van, akit még Adagio-n kedveltem meg).
A tanúságtevő ember után még jöttek újabb dalok és valahogy egy szép oltárt csináltak, nagyon hangulatos. Ssjnok a NEK-himnuszt nem énekeltük el, pedig ennyien együtt csodás lett volna. Jó lett volna, ha végig lehet maradni, de még így is ajándék, hogy jó másfél órát bent lehettünk (lépcsőn). Egyébként nagyon meglepődtem, mert a fél társaság nem tudott megülni a fenekén, folyton úton volt, meg kint a büfében, mintha csak unná az iskolai diszkót és nem egy (kettő) nagy koncerten lenne egy ilyen helyen... -befelé nem egy elgyötört pedagógust láttunk Mártonnal és jót nevettünk, hogy szegény tanárnak már ketté áll a feje, a nyíregyházi csapatnál egyértelmű volt. Aztán nagy meglepetésemre egyszer csak ott állt előttem Kapisztrán atya, akit még 2002-05-ből ismerek a lelkigondozós évekből és nagyon szerettem, úgy megörültünk egymásnak, hogy már csak ezért is megérte a mai műszak, aztán jöttek még más ismerős atyák is.
Szóval jó volt a mai nap is, hála érte!