Mondjad, Atikám
Kicsit egymásba értek a színházak (még pár napig), de nyáron kicsit túlterveztem a pótlásokat, igaz, akkor még reméltem, hogy már nem maszkban ülök mostanra.
Nagyon régóta szerettem volna látni, csak korábban nem lehetett jegyet kapni szinte egyáltalán. Nem is csodálom... annyira nyomasztó és közben nagyon gazdag, informatív, lírai, szívszorító, stb stb. nehéz igazából szavakat találni, az biztos, hogy ebben Vecsei H. Miklós minden sejtjével és lelkének minden rezdülésével benne van.🙏 Olyan szép a teljes dramaturg, olyan finoman kúszik a vers a szövegbe, a szöveg versbe (vagy éppen mintha csak úgy odavetne nekünk valamit kifelé a színpadról), hogy nem is érezni az átmeneteket. A végefelé néha bekúsztak egyes verseknél a "megszokott" dallamok (#Én, József Attila), most erőfeszítés nem nekiülni az egésznek itthon...
A mai menü:
NAGYON ajánlom mindenkinek, de tényleg.
Leginkább az a gondolat kavarog bennem, hogy ezzel a családi háttérrel, lelkivilággal csoda hogy ez az ember ennyit is tudott élni és közben mennyi kincset hagyott ránk, adott nekünk. 🙏
(A plakát képe külön nagyon tetszik!)