Kiscsillag 🖤

A nagy lelki töltődés és szárnyalás közben persze vannak nehézségek is, mély szomorúságok. Tegnap napközben láttam meg egy feketébe forduló profilképet és szinte rögtön tudtam, hogy mi lehet az ok, de nem akartam megtudni. Nem hívtam el az otthoniakat és nem akartam utánakérdezni sem, sehol. Most, egy egynapos hordozás után mégis leírom és szentelek az emlékének egy posztot. 

Ő itt a kedvenc óvónénim. Nem volt, hanem ő az. A legjobb volt a területén, főleg nekem, aki az összes szorongását már az óvódában megkezdte, ami nála egy évre megenyhült, megnyugodott. Ő volt mindig a nagycsoportosok óvónénije, Mária néni. Hogy pont tegnap, a névnapján, Kisboldogasszony ünnepén, Szűz Mária születésnapján történt - nem is kell magyarázni. Engem csak Kiscsillagomnak hívott, meg még többeket is, ezért otthon csak Kiscsillagnak hívtuk mi is - magunk között. Egy csillaggal, egy angyallal több van az égben. nyugodjon békében. Szerintem az egész Bögöte és környéke gyászolja.

A fia egy évvel fiatalabb nálam és így persze egyszerre jártunk oviba. Nem mondom, hogy egy oviba, mert nálunk mindenki ugyanoda járt a három faluból. Nem voltam jó alvó - akkor sem- így láttam, hogy a Jencinek bezzeg lehet kispárnája... :) Semmi más kivételezést egyébként nem láttam, de volt mire fogni, hogy miért nem alszom délután. Ma felnőtt fejjel azt gondolom, ha a gyerekem vagy egy kisgyerek ezen problémázna, vinnék egy párnát.:)

Nagy sétálásokra mentünk a faluban, közben az Áfész-boltban vett egy-két csomag cukorkát és minden gyerek kapott egyet. Ez nagyon eleven emlékem. Vagy hogy reggel megállt a buszmegállóban és a zöld Zastavájába mindegyikünket bepakolt. Nem volt gyerekülés, biztonsági övnek biztonsági öve, így jutottunk át a szomszéd falu ovijába. Imádtuk. Rajongtam érte. Akkor már nem voltam beteg egyszer sem, vele készültem az iskolába - ami a másik kedvenc időszakom lett a kedvenc tanítónénimmel - már ő is elment, remélem, hogy már össze is találkoztak.

A képen nem látszik, de gyönyörű derékig érő hosszú haja volt és mindig egy laza kontyban viselte. Így emlékszem rá. Évek óta nem láttam, szinte akkor robbant le, amikor nem a vakbélműtétem volt és azóta nem tudott helyre állni. Közben szétment egy házasság a családban, őt is elárulták és szerintem benne valami tönkrement, belebetegedett,  a férje rég meghalt, nagyon beteg volt.

Amikor mindenki vállalkozni kezdett, nyitottak egy pékséget, A pékséget Bögötén, ami mellé lett kisbolt is, majd nagybolt. Már nem volt óvónéni, minden utána született kisgyerek miatt sajnáltam ezt. Mindenkinek kellett volna jusson belőle.

Végigkínlódtam a kollégium első éveit, a visszamenéseket, a sötét szombathelyi utcákat vasárnap este (nagyon féltem több dolog miatt is), az mentett meg, hogy ő mindig vitte a Jencit vissza a kollégiumba és olyan magától értetődő volt, hogy vasárnap este megáll a házunk előtt és engem is elvisz. Nem tudja, hogy engem ezzel mitől mentett meg, milyen jót tett velem. Hálás vagyok érte mindig, ha csak rágondolok. 

Később, amikor a költözéseim voltak, kétszer adta kölcsön a nagy autót, a kenyeres autót - ingyen és bérmentve, csak tankolni kellett, egyszer haza, egyszer vissza. Nekünk akkor ez nagyon sokat jelentett. Ma is, ha visszagondolok erre (is).

Mindig volt arra gondja, hogy ünnepek előtt még adjon egy-egy kalácsot csak úgy, vagy még egy fatörzset, ha otthon voltam. Minden sejtjéből áradt a jóság. Mindig elöl ült a templomban, gyönyörű ruhái voltak. Az egész nő egy jelenés volt. Mária.

Tényleg szívből és teljes lelkemből kívánom neki az örök boldogságot és nyugalmat és hogy a sok kis gyerekecskét, angyalkát, akik idő előtt költöztek oda föl, gardírozza, sétálgasson velük, szeretgesse őket - ahogy engem, minket. Ámen 🖤🙏