szabad(on) ég alatt

Hetekig, vagy talán hónapokig sem volt eső, most meg központi ügy lett, főleg szabadtéri rendezvények előtt, közben sokadszorra fogadom meg, hogy nincs több szabadtéri bohóckodás.

Eljött a Szabad ég alatt - Oper Air - musical/operett gála, amit tavaly egyébként nagyon szerettünk.

A péntek estének érdekesen indultunk neki, én többnyire minden pontján morogtam jó előre. Tényleg kellett-e jegyet venni (jóval drágább lett, későn kezdődik), most tényleg nincs/nem lesz esőnap, tényleg nem lehet kinyitni az esernyőt -ha esik se, én ugyan hazamegyek majd, amint esik, miért kellett operetteseket hívni, tuti ugyanaz a műsor lesz, meg különben is, stb. stb. ... Indulás előtt újabb veszekedés a szekrénnyel, szóval na... :)

Előadás előttre szerveztünk közös vacsit, végül megegyeztünk a nemrég nyitott Vapiano-ban, ahol az aldente tészta az aldenténél is aldentébb lett, de amúgy nagyon finom volt...

Aztán egész jól bejutottunk (helyfoglalás), egész jó helyünk lett és szerencsére időben elkezdődött és úgy tűnt, hogy téved az előrejelzés, nem fog esni az eső (még). Nagyon szűk volt a hely, ez engem pandémián kívül is feszít, ráadásul mellettem a nő hol az esernyőjével 'csapkodott', hol a legyezőjétől szédültem. 

Ami újra meglepett, hogy megint saját ruhákban léptek föl - pedig korábban, mondjuk pár éve a gálákra készültek külön ruhák, a színész nem a saját ruhájában jelent meg színház által rendezett esteken. Nem volt konferálás és lehetetlen szöveg, a dalok címét a falra vetítették.

Sándor Peti akkorákat énekelt megint, mint  A ...(!!!) ahányszor hallom Rudolfot vagy Mozartot énekelni, annyiszor hasít belém szinte fájón, hogy bárcsak....! Amikor már majdnem vége lett az egész koncertnek, jött egy olyan Gethsemané-val, hát, a lelkem beleszakadt ott és akkor. Nem alapra énekelve egészen más, mint a megszokott, hát, őrület az egész ember, meg ami benne lejátszódik minden dalban. És azért manapság ezt a dalt nem nagyon szokták így kiragadva és ilyen helyzetekben elénekelni, sajnos fogytán is, aki egyáltalán hangilag képes rá.

Élő zene volt: billentyű, cselló, hegedű, dob.

Verocska és Lilla vakolatrepesztő produkciókat villantott. A Csillagok idején duettjük kifejezetten gyönyörű volt, Verocska Éjfélj-ét nehéz volt lélekben is igazán követni, pedig nagyon szép volt, de pont a Gethsemané után jött 😉 , Lilla bármelyik Rebecca-dala pedig még mindig hátborzongató (mindig eszembe jut, hogy amikor Bécsig mentünk az előadásért, akkor tudtuk, hogy ez az Ő dala kétségkívül), és az Elisabeth-je is szép lett - korábban sosem énekelte el előadáson kívül, úgy látszik, hogy mivel megy játszani Kecskemétre, így közelebb van hozzá most. 

 H. Zsolti hozta magát, inkább operett felé tendáltak a dalai, de jó volt, még mindig em tud táncolni és nagyon tud örülni magának és a tapsnak. Kocsis Dénes sajnos nálam nagyon lecsúszott egy ideje és a lejtőnek még nincs az alján. Semmi olyan nagyot nem énekelt, amire pedig akár képes is lehetne, vagy hasonló, meglepődtem, hogy pl. egy Mozart-ot sem kapott.

Nekem az nem jött be, hogy egy ilyen rövid rendezvényen belül hol operett, hol musical jön, legalább tették volna blokkba, vagy ne a haknis dalokat hozták volna. Az operett műfaja azért ennél (jóval) több és többre képes. 

Összességében csodás este volt, a finálé lehetett volna hosszabb, de amúgy jó volt, és nem a tavalyi műsort hozták. 😀 El sem áztunk, viszont a belső udvarra úgy odaszorult ennek a sok embernek és a mindennek a hője, hogy nagyon kimelegedtünk a végére.

(viszont nem egyszerű hazamenni hétvégi estéken - már a csütörtök este 9 sem volt egyszerű -, el is szoktam tőle, és egyre kevésbé kellemes)