RIP Saci 🖤🙏

Tegnap reggel úgy keltem fel, hogy munka után dolgom van. Akkor még sütött a nap és úgy terveztem, 5-kor legkésőbb távozom és megyek gyalogolni. Legalább az Árpád lábáig... 5 helyett negyed 7-kor szabadultam, hűvös volt, fáradt voltam, sapkám sem volt. Aztán ahogy leértem a lépcsőházból és az utca végében villamos irányt kellett választani, annyira nyilvánvaló volt, hogy nem lehet más út, csak a Margitsziget felé vezető út. Nagyon jó tempóban jó érzéssel nagyon hamar elértem Árpád lábát, de nem volt kedvem az 1-es villamoshoz. Gondoltam visszasétálok még kicsit és felszállok a 26-os buszra, egyre hűvösebb volt, esteledett is (inkább a felhők miatt tűnt későbbnek). Aztán pont nem jött a busz és nem akartam ott várni, mindig mentem visszafelé egy megállót (még mindig volt idő a buszig), és így elfogytak a megállók, én jól éreztem magam és végül kiértem a szigetről. :) ... igaz, hogy onnan még haza is kellett jönni... Újabb csodás fasort mutatok (amúgy nem fotózgattam, ez tegnap nem is séta volt, hanem gyaloglás, ahogy a könyvben írják, ez most Másról, Másért, Másnak szólt), a kisebbik szám szinte csak a gyaloglást mutatja, a nagyobb szám az egész napot, bár kicsit azért több, mert itthon a vírus óta nem hordom a fitbitet.

A hétvégén bukkantunk egy kétrészes podcastra, amihez blog is tartozik, nagyon ajánlom: nagyon jó beszélgetés és dokumentáló blogbejegyzés. Sokat - nem eleget - hallottam Sacit így mesélni, sztorizni (hála egy győri, solti, soproni útnak), ahogy így hallgatom, esküszöm olyan, mintha itt ülne mellettem... Egy a gond, mint általában a podcast-tal, nem látom közben azt a sok huncut, cinkos nevetést és mimikát, ami annyira jellemző volt rá. Nyugodj békében Saci, gyalogolj odafent is, nevettesd meg az angyalokat és adj erőt nekünk idelent. A gyalogláshoz tényleg nem kell semmi. Igazad volt. Csak az a akaratunk. Most az oltás miatt pár napig nem trappolok és nem csinálok kihívásokat magamnak, de kb péntektől folytatom és amíg nem jön a brutál kánikula, gyakori vendég leszek a szigeten. Na, és hát a futókörön aztán van látvány, na igen... csak tényleg szemben kell menni... ;) Nem is emlékszem rá, hogy mikor volt ennyi energiám, kedvem megtenni valamit.

Hallgassátok, akár részletekben is, tavaly júliusi, nem is tudom, hogy nem találtunk eddig rá... vagy de, tudom...:

1. rész: https://nemaze.blog.hu/2020/07/08/buntetokor_monspart1

2. rész: https://nemaze.blog.hu/2020/07/14/buntetokor_monspart2