a kihagyott kávé
Ma reggel Saci elment... Évek óta tudom, hogy küzd és pár hete tudtuk, hogy már a célegyenes felé tart... mégis bénító volt a ma reggeli főnöki üzenet: Saci elment.
Egész nap a közös programok, szervezések, találkozások jártak a fejemben és a legelső nap, amikor találkoztunk 2017. november 27-én hajnali negyed 8 körül. Akkor kezdték el lezárni a 3-as metrót, akkor volt itt a kínai követség, akkor mentünk Győrbe gyalogló rendezvényre. Ez volt a jelenlegi munkahelyemen a legelső napom. Észbontó nap volt és utána még sok ilyen volt. Imádtam ahogy mesélte a sport karrierjéből a sztorikat. Azóta várom, hogy legyen vele egy interjú kötet, de nem írta meg senki. Akartam volna egy nagy interjút (videó), nem készült el. Számos rendezvényt terveztünk az elmúlt egy évben - szinte rá építve -, a Covid nem engedte. Ezt mondom mindig, ettől tartok a legjobban, hogy a még közösen tölthető időt veszi el. Ezt is elvette. A személyes találkozásokat is.
Pár napja az jár a fejemben - ahogy ahányszor kinézek az ablakon és futó embert látok -, hogy mennyire lehet vajon nehéz futni. Már cipőket nézegettem a neten. Az iskolában megutáltatták velem és eddig eszembe sem jutott, hogy ez nekem menne. Sőt, eleve elutasító voltam. Pár éve is ezt mondtam neki, amikor beszélgettünk (meg még az akkori padtársam), és mondta, hogy csak próbáljam meg. És gyakoroljam az esést... ;) (kérdezte, hogy van-e családom, gyerekem... - több cikkben mesélt a pasifogó trükkökről futás közben) ... csak lépjek duplákat... akkor sem akartam ezt érteni és most sem és pár napja ez megy a fejemben, mintha csak ez lenne az alap és hogy de meg kellene tőle kérdezni... de már nem mertem ráírni, hogy hogy is van ez... Az 'akarókám' kezd mocorogni, hogy mozogjak, lépjek, emeljem meg magam. Ezt hirdette mindenhol. A legnehezebb állapotaiban is erről tartott előadást és mindig, mindig hiteles volt. Ahányszor hallottam, hogy a 80+osokat is hogy buzdítja, annyiszor égett a képem, hogy fele annyin sem mozdulok meg, pedig megtehetném. Még most kell elkezdjem. Közben 40+os leszek lassan. Már közelebb a 41 mint a 40.
Ma reggel pont gyalogolni készülődtem, épp öltözködtem amikor jött az üzenet. Felöltöztem és mentem. Délután már tornáztam is. Ezt tudom tenni. Hálás vagyok minden találkozásért, nevetésért, poénért, történetért, tanácsért. Hálás vagyok, hogy ismerhettem. 🙏🖤
Néhány korábbi nagyon jó interjút linkelek, ilyen volt ő. Ez volt ő.
Valamikor '19 nyarán aláírásért kellett beugranom hozzá, akkor is annyi mindent mesélt, öröm volt hallgatni, közben csak pislogtam körbe ahogy a nappalijában ültem és hülye fejjel zavaromban azt mondtam, hogy á, nem kérek kávét...