Mikulás


Mégiscsak kitettem a csizmámat... 
Vadi új, pénteken "kaptam" és már két napja karanténban volt, szóval már mozoghat. ;)
Nálunk gyerekkoromban szerintem mindig 6-án estefelé jött a Mikulás a hátsó szobai ablakba. :) Mindig belülről maradt nyitva az ablak, de ez sokáig nem tűnt fel, így aztán este meg is kaptuk az ajándékot. Akkor még nem voltak ötvözve különböző országok Mikulásainak szokásai, nem kellett a tejet sem otthagyni, és a szüleim sem kellett répát rágjanak vacsora időben. :)
Pár éve látom, hogy mintha a Télapó is egyre korábban jönne, kinél ekkor, kinél akkor, a benti Mikulás már járt csupa titkos meglepetéssel és én is nagyon készültem, hogy időben ott legyen mindenkinek valami a 'papucsában'; és még lesz amit jövő héten is adok át, és pénteken a keresztanyám is a kezembe nyomott egy mikulás csokit apró csokikkal együtt. Mégis nem volt kerek a történet.
Tegnap este, amikor már majdnem elaludtam, még volt egy gondolatom, hogy mégis csak valamit csinálni kellett volna a cipőmmel, főleg hogy ennyire tiszta már sosem lesz, tehát még 'olcsón' meg is úsztam, hiszen ki sem kell pucolni és nem is kell elúsztatni a fertőtlenítőben sem. :) (régen ezzel sem volt ennyi gond)
Már majdnem fölkeltem, hogy basszus, legalább tettem volna bele azt a csokit, meg valahogy 'vártam' volna a Mikulást, mert mi lesz, ha erre jár... Már majdnem rágörcsöltem erre a történetre, amikor szerencsére elaludtam. 
Aztán beszéltem anyukámmal délelőtt és valahogy erre került a szó, hogy van-e benne valami... :) És meséltem neki, hogy majdnem fölkeltem este, aztán továbbment bennem a történet, újra eszembe jutottak a gyerekkori Mikulás-esték, amikor színest és színezőt biztosan kaptam :), eszembe jutott, hogy annyira rákészültem az adventre (a saját adventi naptáramat már októberben összeraktam és becsomagoltam, hogy biztosa ne tudjam mi van benne), mások részére is, ne vegyem már el pont tőlem a Mikulást, akiben egyébként tényleg hiszek. ;) 
Szóval letettem a telefont, fordultam kettőt és kitettem a csizmát az ablakba és ott is marad kedd reggelig, amíg nem veszem föl. A lámpást nagyon régen kaptam valakitől, a Mikulást biztosan anyukámtól kaptam sok éve még a rómais időszakban, a számolóst pedig tőlem kaptam Angliában, mind egy-egy fontos állomás szimbóluma. A cipő pedig kellett, mert ha bejön a hidegebb és a csapadékosabb idő, akkor csak egy olyan cipőm van, ami igazán szóba jöhet. Szóval legyen szép a Mikulás-napotok! (A szakáll-rázás elmaradt, azzal még jön... :) )