Harmadik gyertya
Megosztok a mai vasárnaphoz még valamit. Ezt az adventi naptárt tényleg minden nap követem, végignézem, hagyom hatni. A mai elmélkedő egy szokatlan és frappáns megoldást választ, örülök az új utaknak, az új megoldásoknak. Milyen más lett volna a gyerekkorom hitélete, ha szegény megboldogult plébánosunk kicsit is ilyen szemléletű lett volna. Az utána jövő mese is nagyon szép és minden nap külön ajándék ahogy Zöld Csabi mesél, szép vállalás ez részéről nagyon! - muszáj leírnom, hogy ennek sehol nincs egyébként nyoma... nem nyomatja privát oldalán.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend
körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem,
semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. - Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! - Elkeseredésében
hirtelen sírva fakadt.