Álom

 Tegnapi álom, vagy nem is tudom melyik nap az már, mert már elmúlt éjfél, de akkor azt mondom, hogy vasárnapra álmodtam.

Még napközben is eszembe jutott, és jót nevettem, annyira képtelenség az egész. :)

Színházban voltam :) a covid alatt. Vád tanúja előadás volt (eredetileg a Játékszínben megy), de a helyszín egy egyetemi előadóterem-szerű volt és nagyon közel ültünk (ettől ideges voltam), és minden szereplő kint ült (maszk nélkül), mint egy elnökségi asztalnál. Kocsis Dénesnek nyoma sem volt, helyette Nagy Sanyi játszott, Kern A. ott volt, viszont egy ponton a CsonkaBandy virágos tanga-szerűben járkált, még Hajdú Steve is ott volt. Mi az első sorban ültünk, én persze idegbeteg voltam a tömeg miatt, meg hogy túl közel vagyunk a színészekhez. A terem vége pedig egy református templomhoz hasonlított, kellékek is voltak. Aztán egyszer csak kinyílt a tér, rengeteg egybenyitott tér volt, volt fogadás is étellel (ettől is ideges voltam, hogy mindenki megfogdos mindent), elvesztettem akikkel voltam, de valaki a kezembe nyomott egy színpadi kelléket, egy nyeles lábost, amiben mozgott a folyadék és két irányba is lehetett forgatni. Szűnt a tömeg, én ideges voltam, hogy most mi lesz, mit csináljak a kellékkel, mi lesz, ha elveszik. És valaki ekkor mondta, hogy adjam le a Játékszín portán (hátul van a művbejáróval együtt), el is indultam, de kiakadtam, hogy én oda ugyan nem megyek, nem vagyok hajlandó találkozni senkivel. :))