Zsömi

Ő itt ZsömiZsömciZsömike... 16 év után már az örök vadászmezőkön szaladgál, vagy ahogy őt ismertem szunyókál és élvezi a kényelmet és néha meghódít ezt-azt, ahogy ki tudja hány évvel ezelőtt engem is.

Kellene legyen róla több képem, még közös is, de valahogy nem találom, lehet hogy Bíborkán maradt más kincsekkel. Szóval ő Zsömi, aki úgy került szerető gazdáihoz, hogy valaki kidobta őt egy zsákban, amiből kirágta magát ez a drága és a gazdija hazavitte valahonnan az autópálya széléről, aztán velük is maradt. Mindenki rajongott érte. :) Egyéniség volt igazán, barátságos, barátkozós, udvarlós - amennyit én legalábbis láttam belőle.

Amikor mi találkoztunk - mert az egy IGAZI találkozás volt - még halálosan rettegtem minden kutyától, rengeteg saját és családi rossz kutyás élmény miatt is (ennél több csak az úszással és a medencével van).

Én kerülgettem (félre) őt, ő meg járkált és nyálzott utánam (szószerint). Amire este lett és már indultam volna haza, álltam a Gazdi konyhájában és egyszercsak nem tudtam továbblépni, mert ráült a lábaimra. Ott kezdődött. :)

Szeret(t)ünk Zsömcike, akkor is, ha ezer éve nem találkoztunk már. Talán neked is van (legalább) négy életed és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk...