Elfújta a szél - a mindent IS

 Ah, nagyon tudtam, hogy ezt meg kell nézzem, hogy kell ez a lelkemnek. Amikor kinéztem ezt a napot, még nem tudtam, hogy pont kispremierre is megyek és ebbe az etapban nem is ment még ez az előadás - az előző etap meg elég régen volt. Nem tudom nem elmondani, hogy azért hogy megfenekesedtek egyes színészek ;) meg egyes színésznők is, nem mindenkinél volt a hang a torokban sem - szerintem a színház megspórolta a tömeges felújítópróbát.

Szabó P. Szilveszter még mindig maga Rhett Butler, Vágó Zsuzsi is tök jól hozta Scarlett-et, Verocska (Nádasi Veronika) pedig olyan Mammy, olyan hangon, hogy az ember szívelelke ott reped meg és csak azt érzi, hogy ömlik a könnye, felzokog a maszk mögött és se levegőt nem kap sehogy, de azt sem tudja, mihez kezdjen magával. És az még rendben, hogy előadás végére teljesen átázik a maszk a könnyektől, de valahogy orrot is kellene ugye fújni.

Sándor Peti debütálása nagyon jól sikerül, még párszor ha játsza Ashley-t még erősebb lesz, ebben biztos vagyok. A hangja nem kérdés, ez a srác bármit, bocsánat, BÁRMIT elénekel - közben úgy meggyötrődik a két nő közötti érzésekben/szeretetben/szerelemben és a háborúban, hogy szívszaggató a szenvedése, iszonyat az egész.

(azt még elmesélem, hogy bár tudtam, hogy Csengeri Otilia benne lesz az előadásban, de mégsem foglalkoztam vele, csak azon gondolkoztam hogy ki lehet a nő, aki mindig el akar ájulni és a második felvonás jó közepén végre rájöttem - majdnem felröhögtem magamon. :)

Megfacsarta a lelkemet ma megint ez az egész és hát csak azért nem linkelem a finálé dalt megint ide, mert pár napja már mutattam, de ma minden eddiginél fájdalmasabb volt. Áthallásos, megszenvedett minden irányból. Nem volt azért teljes teltház, de a nézők itt közel ülnek és látszik is, hogy mennyi maszk "világít" , és ennek szép nagy dalos tapsrendje van, van idő és lehetőség mindenkit 'megszeretgetni', hatalmas, erős állótaps volt (nem gondoltam volna, mert közben olyan lagymatag csapat volt), Verocska még ekkor is óriásit énekelt és néztem az egyik táncos lányt, ahogy nyeli magában a könnyeit, Zsuzsi nem érkezett meg a tapsrendre, Szilveszterről patakokban ömlött a víz, Peti meg megilletődve pislogott körbe. :) 

Amikor Zsuzsi kijött meghajolni, egy hullámban elindult az állótaps, a tapsrend végén pedig a színészek megtapsolták a nézőket. Felemelő volt. Hálás vagyok, jó döntés volt.