#40dal - 10.

Ezt a dalt nagyon szeretem, de ezt az egész koncertet és cd-t nagyon szeret(t)em. Pont a múlt héten kerestem rá a Spotify-on és bele is hallgattam. Szép emlék nagyon, jelen is voltunk, amikor ez a felvétel készült.
Cserhalmi és Kulka iszonyatosan hiányzik a színpadról, a színházi világból. :(
Különösen érdekes, hogy ezt a dalt épp ma húztam, mert tegnap buktam ki egy interjú részleten. Igenis, hazaviszünk valamit az előadásokból és ha igaz, hogy ahhoz ami a színpadon létre jön, "ketten" kellünk, a néző és a színész, akkor ennek fordítva is igaznak kell(ene) lennie. Egyik nincs a másik nélkül. Pont. Nem lehet csak úgy hazamenni...
És ha már a témánál vagyunk, még egy dalt ideteszek, az is ide kapcsolódik, tavaly nagy siker volt, sokszor meghallgattam.

ott a teljes dalszöveg is, nagyon így van szerintem - vagyis így kellene lennie... Persze most maszkban más lett a világ, de szerintem az érzések erősebbek... olyan, mint amikor valaki nem lát, de jobban hall, most minden a szemünkben van, ami az arcról le nem olvasható... A könnyek belefolynak a maszkba, a nevetésnek pedig csak a maszk gumija és vászna szab határt...