Augusztus 20-a, Szent István király napja az egyik legnagyobb múltra visszatekintő magyar ünnepnap, a keresztény magyar állam alapításának emléknapja. Szent István király eredetileg augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját nevezte ki ünnepnappá. Élete végén e napon ajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. Szent László király tette át az ünnepet augusztus 20-ra, mert 1083-ban ekkor emeltették a székesfehérvári bazilika oltárára államalapító királyunk relikviáit. A naptárakba Mária Terézia felvétette fel augusztus 20-át nemzeti ünnepként, valamint ő kezdeményezte a Szent Jobb körmenet hagyományát. Az 1848-as szabadságharc leverése után betiltották az ünnepet, és csak az 1867-es kiegyezés után nyerte vissza a nap a hozzá méltó ünnepi hangulatot. 1895 óta augusztus 20-án nemzeti lobogó kerül a középületekre. Augusztus 20-a ünneplését 1945–47 között csak egyházi ünnepként engedélyezték. A kommunizmus alatt sem szűnt meg, de tartalmilag átalakult, 1989-ig új – szocialista – államalapításként ünnepelték. A rendszerváltozás után augusztus 20-a visszanyerte régi tartalmát. forrás
Épp most vonják fel a zászlót... Szokás szerint elérzékenyülve ülök és nézem és annyi minden van a fejemben pl azok az idők, amikor évekig éppen nem voltam itthon és úgy kellett volna tenni, mintha szimpla nap lenne angol ritmusban -amikor ezeken a napokon alig hallottam magyar szót.
Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.
Kosztolányi Dezső
Nemsokára magyar órát tartok a félig magyar kis mocsótáknak, gyakran erőn felül, de így tudom elérni, hogy minden szóval többet tudjanak magyarul.
Ma éppen Pesten vagyok, nem is tudom, mikor volt erre utoljára mód, hogy ilyenkor a városban vagyok, talán gyerekkoromban, ha épp ilyenkor nyaraltam itt.
Eredetileg most sem 'kellett volna' itthon lennem, hiszen 14-30-ig Anglia lett volna. A Covid miatt ugye ez nincs, aztán úgy volt, hogy Bögötén leszek, aztán jött egy váratlan program, amit nagyon várok ma délután 3-tól, úgyhogy megint tervmódosítás volt, tehát itt vagyok - a fotelomban.
Isten áldd meg a magyart...
