Erősítés a léleknek

Tegnap átültettem a szomorkodó virágaimat, a kintieket meglocsoltam. Ittam egy finom capuccinot, kitakarítottam és vigyázok a lelkemre, ahogy csak bírok.



Átéltem egyszer már hasonlót, amikor az útlevelet vártuk meglehetős reménytelenségben, az volt kicsit olyan, mint egy karantén, a szüleim hirtelen elvesztették a munkájukat, ráértek, együtt voltunk, olvastunk, beszélgettünk, römiztünk, felolvastunk egymásnak, filmeket néztünk (nagymamáméknak volt videója és színes! tévéje) próbáltunk nem tudomást venni a világ őrületéről, próbáltunk nem félni. Angolul tanultam, jógáztam, készültem arra, hogy egyszer majd elmúlik ez az állapot, egyszer majd kiszabadulunk. Sokat kaptam akkor, a szüleim figyelmétől.
#jóreggelt
(A kávé friss, a nap ragyog, meg kell próbálni legyőzni a szorongást.)
Persze a történetnek volt egy másik oldala is, rengeteg stressz én nehézség került akkor a szüleim vállára, egyáltalán nem volt evidens, hogy lesz mit ennünk, nem is titkolták előlünk a bajokat és a veszélyeket, minden bajjal együtt életem meghatározó korszaka lett az az időszak.

forrás: https://www.facebook.com/dragomangy/?__tn__=kC-R&eid=ARCM00Cr_fdi1TScx4sQTm5BhFugUL2sjd0jEe4MWCa6EqFp63PB_5ZeE0F0JEP2weyZf_RlhBorD8mv&hc_ref=ARQYGkswRHTLzFBByQHflrNcW41B_WJp4RJrHZfUmttt99Av5rvDFetdMXZXATOSt-4&fref=nf&__xts__%5B0%5D=68.ARCsgXULJRf_LEKuqCvkjmaqMdSHEYGQcwTxpwKnKwrHr9AY2FghYGH6OmnOP95uqNDpMQD2kstWjMYnTrVzW0APSEvbfG_7Mj4xKNan5nWsC2ywBjgqhZ9uR5xWm8b5nQ69-Hoj9e5pk5UASNkrVevYiU5O_ZD8LZFKEtdsalCeIteVmlqMfS2PVdTu0LFgUq4NxaeIKe2CUoV3vz7y2TpC37YkPou4U27u0Vf-YajyYmtPfgvOwN4iI9czzOi9sNHBrHVbcjlXN3HgEV18M7RJyFHfceNT4iFVPP44BcxWJUyX9OetOU9aSw1UXA-2uubJWVe_f8tcnOYg-8_cp998Ow