Változik a világ
A repülés nemcsak oda, hanem vissza is nehéz volt.
Az odáról már írtam, hogy mennyi késés volt, mennyit kellett várni - ezt főleg azért sajnálom, mert ez az együtt töltött időből vesz el és ezek nagy ajándékok, vigyáznék rá, ha rajtam állna.
Nagy megtapasztalás volt, hogy az új, friss ropogós útlevelem (aminek a megszerzési nehézségéről még nem is meséltem mindenkinek) már úgy van szkennelve, hogy elektronikus vámvizsgálatra is jó, az arcom-fejem körvonalainak kell passzolni, különben nem nyílik a kapu. Egészen félelmetes - kb úgy képzeljétek el, mint a QR kódot.
Aztán amit még soha nem tapasztaltam a londoni reptéren, hogy kb 10-15 fős gépfegyveres alakulat áll sorfalat "köszöntve" az érkező utasokat és már jön a kutya is, hogy végigszimatoljon… Majd' elsírtam magam, hogy mi történt a világgal... pedig még mind EU-n belül voltunk … vajon mit hoz a nagy kíválás 'kettőnk' között szombattól...? Talán nem lesz még több akadály és tudok továbbra is menni a Mucikákhoz...
Visszafelé pedig az történt, ami benne van a pakliban, de mindenki csak reméli, hogy majd nem akkor és nem vele történik... Éveken át röpködtem Anglia és Magyarország között és eddig mindig sikerült megúszni a technikai hibákat és a környezeti rémségeket is (a járványt is).
Már majdnem felszálltunk (kint álltunk a felszálló pályán - irányban), amikor a kapitány kér szót - ez nagyon ritka, ilyenkor nincs idő csevegni, csak akkor szokott mesélni, amikor sok tízezer km magasságban és sok (rengeteg) mínusz fokban valahol a felhők fölött hasítunk... vissza kellett gurulni a kifutóról motorhiba miatt - hát, ha valamit az ember nem akar hallani egy repülőn ülve, az ez a mondat... :) Szerelő kellett, új alkatrész kellett és közben se ki se be, ültünk a gépben. Idegőrlő időszak volt, aztán még egy komoly turbulencia útközben - ezen sem csodálkozom, őrült tempóban és magasságban jöhettünk, hiszen a 2,5 órás (esetleg 2. óra 10 perc) utat megtettük 1 óra 40 perc alatt... Csak hálát tudtam adni így is, amikor komoly mínuszokban az este 8 helyett 10-kor kitámolyogtam a reptérről... Kemény volt.
Az odáról már írtam, hogy mennyi késés volt, mennyit kellett várni - ezt főleg azért sajnálom, mert ez az együtt töltött időből vesz el és ezek nagy ajándékok, vigyáznék rá, ha rajtam állna.
Nagy megtapasztalás volt, hogy az új, friss ropogós útlevelem (aminek a megszerzési nehézségéről még nem is meséltem mindenkinek) már úgy van szkennelve, hogy elektronikus vámvizsgálatra is jó, az arcom-fejem körvonalainak kell passzolni, különben nem nyílik a kapu. Egészen félelmetes - kb úgy képzeljétek el, mint a QR kódot.
Aztán amit még soha nem tapasztaltam a londoni reptéren, hogy kb 10-15 fős gépfegyveres alakulat áll sorfalat "köszöntve" az érkező utasokat és már jön a kutya is, hogy végigszimatoljon… Majd' elsírtam magam, hogy mi történt a világgal... pedig még mind EU-n belül voltunk … vajon mit hoz a nagy kíválás 'kettőnk' között szombattól...? Talán nem lesz még több akadály és tudok továbbra is menni a Mucikákhoz...
Visszafelé pedig az történt, ami benne van a pakliban, de mindenki csak reméli, hogy majd nem akkor és nem vele történik... Éveken át röpködtem Anglia és Magyarország között és eddig mindig sikerült megúszni a technikai hibákat és a környezeti rémségeket is (a járványt is).
Már majdnem felszálltunk (kint álltunk a felszálló pályán - irányban), amikor a kapitány kér szót - ez nagyon ritka, ilyenkor nincs idő csevegni, csak akkor szokott mesélni, amikor sok tízezer km magasságban és sok (rengeteg) mínusz fokban valahol a felhők fölött hasítunk... vissza kellett gurulni a kifutóról motorhiba miatt - hát, ha valamit az ember nem akar hallani egy repülőn ülve, az ez a mondat... :) Szerelő kellett, új alkatrész kellett és közben se ki se be, ültünk a gépben. Idegőrlő időszak volt, aztán még egy komoly turbulencia útközben - ezen sem csodálkozom, őrült tempóban és magasságban jöhettünk, hiszen a 2,5 órás (esetleg 2. óra 10 perc) utat megtettük 1 óra 40 perc alatt... Csak hálát tudtam adni így is, amikor komoly mínuszokban az este 8 helyett 10-kor kitámolyogtam a reptérről... Kemény volt.
