Szerelmes Shakespeare és Szeged
Az életet élvezni kell, szeretni a mindennapokat és mindent, ami körülvesz minket, megtanulni elfogadni és hálásnak lenni érte, mert minden azért történik, hogy segítsen nekünk, még ha ez olykor elképzelhetetlen is.
Robert Lawson
Sok hónappal ezelőtt egy bizonyos meghirdetést látva elkapott a gyenge pillanat és vettünk 2 db jegyet egy előadásra, egy szabadtéri előadásra (korábbi fogadalmaknak lőttek). Szegedre.
Azóta nem tudom hányszor bántam meg a könnyelműségemet és a meggondolatlanságomat. Jött a spórolás és közben némi mérgelődés, aztán eljött a nap. Július 13. Már egy hete mást sem néztem, mint hogy Szegeden akkor éjjel esik-e vagy nem és hány fok lesz.
Hetekig majd' meggyulladtunk a hőségtől, most éjszakai hőmérsékleten 14-re készültünk... Újabb *nemvagynormálisBerni* monológok jöttek és álltam sokat a szekrény előtt, hogy mégis mivel lehetne túlélni a 14 fokot ülve, közben ugye a félszekrényt el is kell vinni. Szegedre.
Aztán jobb pillanatokban a jó része is eszembe jutott, hogy a bizonyos előadást nagyon szeretem, leginkább a főszereplőjét. Nem lehet gond. Shakespeare szerelmes.
https://www.youtube.com/watch?v=YHbV8ok85dc
Mindenki tudja, hogy milyen időjárás volt tegnap, a vonatot (ami 60 perces késéssel indult Budapest legszutyokabb állomásáról - még az sem vigasztalt, hogy negyed óra alatt odaértem) végigverte az eső. Szegedig.
Aztán ott már szép idő volt, kellemes csalódás volt a kollégium, hogy bár úgy indultunk, hogy egy (rövid) éjszakát mindenhol ki lehet bírni, ennél mégis többet kaptunk, kedves személyzet, vendégszeretet, mi kell ennél több.
Nyakunkba vettük a várost, megnéztük ami nekünk jött, chekkoltuk a helyszínt és közben lestük az eget, én meg még az időjárást is.
Délutánra kezdtünk megnyugodni, tetszett a város, ami a szobrok és a fagyitömegek városa, csupa kedves-vendégszerető szegedivel találkoztunk. Emelte a hangulatot, hogy tegnap reggel megszületett egy gyönyörű picilány, Mia.
Szintén délután, amikor megnéztük a tett helyszínét és teljes döbbenetünkre egy kvázi szétszedett dóm-belsőbe is botlottunk, mégis nagy élmény volt bent lenni. Szombat lévén egymást érték az esküvők, a dóm kiskápolnájában is esküvő volt (és még vagy másik háromba botlottunk - éjszaka még egy lakodalomba is) és egyszer csak a szétvert (felújítás alatt álló) dómban felcsendült az orgona. Könnyeztem és borzongtam és végtelen hálát éreztem.
Aztán este, miután visszamentünk a szállásra, hogy megpihenjünk kicsit és ünnepi gálába (vastag eső-széldzseki, mellény, kendő, vastag hosszúujjú felső) vágjuk magunkat, heves eső csapkodta a tetőablakot. Közben egyre közeledtünk a kezdéshez - helló 9 óra, 18 fok, esőfelhők és vékony párna 400 + 600 kaucióért.
Aztán elkezdődött az előadás, az ünnepi gálán fokoztam egyet (mellény rólam alám került, rám a dzseki), szünetben még kettőt (kendő az arcom elé, csuklya a fejemre és az eső ellen kapott szabadtéris esőkabát fóliasátorként deréktól lefelé rám), kezdtünk megnyugodni, aztán az előadás vége előtt 8 + pár (!) perccel jött az égi áldás, szakadó eső. Már nem volt sok az előadásból, tüntetőleg és kábán nem akartam elhinni, hogy ez itt most velünk megtörténik. Meredten bámultam a színészeket és el voltam ájulva, hogy bár ömlött az eső, Csákányi Eszter egy pillanatra meg nem ingott, mondta a monológot. Teljesen lenyűgöző volt. Körülöttem pánikszerű öltözéseket (és szabadtéris esőkabátos golyódobolást) észleltem (valamennyire) és többen menekülőre fogták. Csákányi nem adta föl. Aztán egyszer csak egy mogorva hang közölte, hogy az előadást megszakítjuk. Közöltem félhangosan (mivel nyilván nem tudta :) ), hogy már nincs sok!
Teljesen megsemmisülten valahogy én is fölkecmeregtem (nagyon vizes volt már a táskám, az Angliában sokat látott dzsekim mindent bírt, viszont mögöttem mellény volt, ami nem vízálló és onnan kezdtem alám ázni. Utáltam, de nem akartam, hogy érdekeljen.
Szóval elindultam kifelé, kezemben a csuromvizes mellénnyel, a visszaadandó párnával, a semmit érő nylon-darabbal és esernyővel... De mivel a redőny lent volt, nem volt 'vége van'-élményem, magamon csodálkozva legjobban lehajoltam a színpad előtt és felszedtem egy papírt, amin Shakespeare-mester dolgozott... Mégsem hagyhattam, hogy tapló talpak áldozatává váljon (az eső hamarabb elintézte volna, de nem ez a lényeg :) ) Itt még mindig nem voltam észnél, vagy már nem voltam észnél, úgyhogy amit elértem (még kettő) lapot is benyűjtöttem - mivel alig volt valami a kezemben... :)
Így álltunk kint a karámnál, elmúlt éjfél, nagyon hideg volt és nagyon vizes voltam. Az előadásnak annyi, nem lehetett folytatni, a 4500 ember már úgyis elindult haza, viszont nem érvényesíthető esőnap sem. Dühösen elindultunk a villamos felé, ami pont elment, így kicsit gyalogoltunk, hogy mégse egy helyben álljunk.
Furcsa élmény volt, amit a kollégium felé haladva újabb követett, ami viszont sokban változtatott az összélményen és a lezáráson. Az egész teljesen hihetetlen és szürreális volt - hogy mást ne mondjak. Közben azt gondolom, hogy a sötétben a saját anyám sem biztos, hogy felismert volna.
A szálláson aztán kipakolás és vízmentesítés következett és még órákig tartó beszélgetés-vihogás. Alvás csak 3.52 után jöhetett.
A mai nap aztán teljes kábaságban és szűkszeműen indult, szállás elhagyása és még bóklászás, reggeli vadászat és egy ünnepi lezárás a számomra legszebb épületben, amivel csak találkoztam Szegeden.
Remek másfél nap lezárás ily módon és esti hazaérkezés. Holnap pedig munka vár.
Egy cikk ide: https://www.delmagyar.hu/szorakozas/nagy_sandor_a_szerelemtol_tehetsegesebb_az_ember/2602302/?fbclid=IwAR0FiHylrslXQ__nO5qvdzEs2sb5CrmxDd7Pz6raeWYWfsLR9chtOqrUxhg
A szegedi élmények képekben itt láthatók: https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipPxOzpvSQ0-tbeiWcmPqTgQNlN8xmind9-2T2nqh76ABIFX80aVImrlD8VSDxigvA?key=WUlBYjlzeklVc3N0VHk0VmpmRHpGZ2JCQVoxRVhn
Robert Lawson
Sok hónappal ezelőtt egy bizonyos meghirdetést látva elkapott a gyenge pillanat és vettünk 2 db jegyet egy előadásra, egy szabadtéri előadásra (korábbi fogadalmaknak lőttek). Szegedre.
Azóta nem tudom hányszor bántam meg a könnyelműségemet és a meggondolatlanságomat. Jött a spórolás és közben némi mérgelődés, aztán eljött a nap. Július 13. Már egy hete mást sem néztem, mint hogy Szegeden akkor éjjel esik-e vagy nem és hány fok lesz.
Hetekig majd' meggyulladtunk a hőségtől, most éjszakai hőmérsékleten 14-re készültünk... Újabb *nemvagynormálisBerni* monológok jöttek és álltam sokat a szekrény előtt, hogy mégis mivel lehetne túlélni a 14 fokot ülve, közben ugye a félszekrényt el is kell vinni. Szegedre.
Aztán jobb pillanatokban a jó része is eszembe jutott, hogy a bizonyos előadást nagyon szeretem, leginkább a főszereplőjét. Nem lehet gond. Shakespeare szerelmes.
Mindenki tudja, hogy milyen időjárás volt tegnap, a vonatot (ami 60 perces késéssel indult Budapest legszutyokabb állomásáról - még az sem vigasztalt, hogy negyed óra alatt odaértem) végigverte az eső. Szegedig.
Aztán ott már szép idő volt, kellemes csalódás volt a kollégium, hogy bár úgy indultunk, hogy egy (rövid) éjszakát mindenhol ki lehet bírni, ennél mégis többet kaptunk, kedves személyzet, vendégszeretet, mi kell ennél több.
Nyakunkba vettük a várost, megnéztük ami nekünk jött, chekkoltuk a helyszínt és közben lestük az eget, én meg még az időjárást is.
Délutánra kezdtünk megnyugodni, tetszett a város, ami a szobrok és a fagyitömegek városa, csupa kedves-vendégszerető szegedivel találkoztunk. Emelte a hangulatot, hogy tegnap reggel megszületett egy gyönyörű picilány, Mia.
Szintén délután, amikor megnéztük a tett helyszínét és teljes döbbenetünkre egy kvázi szétszedett dóm-belsőbe is botlottunk, mégis nagy élmény volt bent lenni. Szombat lévén egymást érték az esküvők, a dóm kiskápolnájában is esküvő volt (és még vagy másik háromba botlottunk - éjszaka még egy lakodalomba is) és egyszer csak a szétvert (felújítás alatt álló) dómban felcsendült az orgona. Könnyeztem és borzongtam és végtelen hálát éreztem.
Aztán este, miután visszamentünk a szállásra, hogy megpihenjünk kicsit és ünnepi gálába (vastag eső-széldzseki, mellény, kendő, vastag hosszúujjú felső) vágjuk magunkat, heves eső csapkodta a tetőablakot. Közben egyre közeledtünk a kezdéshez - helló 9 óra, 18 fok, esőfelhők és vékony párna 400 + 600 kaucióért.
Aztán elkezdődött az előadás, az ünnepi gálán fokoztam egyet (mellény rólam alám került, rám a dzseki), szünetben még kettőt (kendő az arcom elé, csuklya a fejemre és az eső ellen kapott szabadtéris esőkabát fóliasátorként deréktól lefelé rám), kezdtünk megnyugodni, aztán az előadás vége előtt 8 + pár (!) perccel jött az égi áldás, szakadó eső. Már nem volt sok az előadásból, tüntetőleg és kábán nem akartam elhinni, hogy ez itt most velünk megtörténik. Meredten bámultam a színészeket és el voltam ájulva, hogy bár ömlött az eső, Csákányi Eszter egy pillanatra meg nem ingott, mondta a monológot. Teljesen lenyűgöző volt. Körülöttem pánikszerű öltözéseket (és szabadtéris esőkabátos golyódobolást) észleltem (valamennyire) és többen menekülőre fogták. Csákányi nem adta föl. Aztán egyszer csak egy mogorva hang közölte, hogy az előadást megszakítjuk. Közöltem félhangosan (mivel nyilván nem tudta :) ), hogy már nincs sok!
Teljesen megsemmisülten valahogy én is fölkecmeregtem (nagyon vizes volt már a táskám, az Angliában sokat látott dzsekim mindent bírt, viszont mögöttem mellény volt, ami nem vízálló és onnan kezdtem alám ázni. Utáltam, de nem akartam, hogy érdekeljen.
Szóval elindultam kifelé, kezemben a csuromvizes mellénnyel, a visszaadandó párnával, a semmit érő nylon-darabbal és esernyővel... De mivel a redőny lent volt, nem volt 'vége van'-élményem, magamon csodálkozva legjobban lehajoltam a színpad előtt és felszedtem egy papírt, amin Shakespeare-mester dolgozott... Mégsem hagyhattam, hogy tapló talpak áldozatává váljon (az eső hamarabb elintézte volna, de nem ez a lényeg :) ) Itt még mindig nem voltam észnél, vagy már nem voltam észnél, úgyhogy amit elértem (még kettő) lapot is benyűjtöttem - mivel alig volt valami a kezemben... :)
Így álltunk kint a karámnál, elmúlt éjfél, nagyon hideg volt és nagyon vizes voltam. Az előadásnak annyi, nem lehetett folytatni, a 4500 ember már úgyis elindult haza, viszont nem érvényesíthető esőnap sem. Dühösen elindultunk a villamos felé, ami pont elment, így kicsit gyalogoltunk, hogy mégse egy helyben álljunk.
Furcsa élmény volt, amit a kollégium felé haladva újabb követett, ami viszont sokban változtatott az összélményen és a lezáráson. Az egész teljesen hihetetlen és szürreális volt - hogy mást ne mondjak. Közben azt gondolom, hogy a sötétben a saját anyám sem biztos, hogy felismert volna.
A szálláson aztán kipakolás és vízmentesítés következett és még órákig tartó beszélgetés-vihogás. Alvás csak 3.52 után jöhetett.
A mai nap aztán teljes kábaságban és szűkszeműen indult, szállás elhagyása és még bóklászás, reggeli vadászat és egy ünnepi lezárás a számomra legszebb épületben, amivel csak találkoztam Szegeden.
Remek másfél nap lezárás ily módon és esti hazaérkezés. Holnap pedig munka vár.
Egy cikk ide: https://www.delmagyar.hu/szorakozas/nagy_sandor_a_szerelemtol_tehetsegesebb_az_ember/2602302/?fbclid=IwAR0FiHylrslXQ__nO5qvdzEs2sb5CrmxDd7Pz6raeWYWfsLR9chtOqrUxhg
A szegedi élmények képekben itt láthatók: https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipPxOzpvSQ0-tbeiWcmPqTgQNlN8xmind9-2T2nqh76ABIFX80aVImrlD8VSDxigvA?key=WUlBYjlzeklVc3N0VHk0VmpmRHpGZ2JCQVoxRVhn