Keddi hétfő

Ma több esetben is úgy éreztem, hogy nem csoda, hogy ilyen f.s napom van, ha egyszer hétfő van, mert milyen is lenne?

Aha, de ma csak nekem volt hétfő, mivel tegnap szabadságon voltam...
A keddi hétfő hajnal 5 körül kezdődött, amikor felriadtam mert nem tudtam, hogy milyen nap van és vajon melyik ágyamban vagyok, mikor kell felkelni. Aztán a csodálatos nap 7 körül folytatódott, amikor a zuhanyból csak a jéghideg víz volt hajlandó folyni.
Tiszta sor volt, hogy el fogok késni.... aztán nem a gyorsabbik metro pótlóra ugrottam fel a reggeli zűrök miatt - aztán a metro ellenőr kivett a sorból, hogy mutassam a bérletemet. Vágtam a pofákat, mert persze nem hiányzott a táskában kotorászás (naná, hogy ma volt olyan táskám, amiben nem volt kis rekesz a bérletnek, és amúgy jól tele volt, a bérlet meg csak nem akart előkerülni, közben ömlött a nép minden irányból.
Végre meglett, szinte szó szerint belenyomtam az ellenőr képébe a bérletet (szerencsére nem fordítva fogtam meg, mert ott a SZÉP kártyám van), erre persze megint belém kötött, nekem meg már ekkor lüktetett a fejem. Egy gondolatom volt csupán, talán újra kellene kezdeni a napot.

Végül csak 5 percet késtem, de ott meg a sok munka miatt csak 11 előtt jutottam a kávémhoz, a fejem továbbra is lüktetett. Közben kiderült, hogy jön ma gázszerelő, de 5-re haza kell érni...
Így aztán máris mínusz másfél óra munkaidőben vagyok a hétre, amit még be kell pótolni, hazafelé sietve majdnem nekimentem egy rabnak, aki akkor mászott ki a rendőrautóból (tárgyalásra vitték valószínűleg).
A kisboltban leszúrtak mert kipakoltam a kosárból a szalagra (máskor meg ki kell), pedig azt a kasszás akarta... aztán előbb ért ide negyed órával a szerelő, a főbérlő meg még sehol.

VISZONT van melegvíz és a fejem még mindig fáj. Nem fáj, lüktet. Úgyhogy estét csinálok. VÉGRE :))