6 és 4 és a kávé újra
Lassan alábbhagy a számolgathatnék, de a lelkem még nem tart ott.
Ma este lesz 6 hete, hogy el kezdtem rosszul lenni, tehát aznap ittam utoljára kávét és aztán 6 hétig nem... Persze akkor még nem tudtam, hogy ez ilyen sokáig fog tartani és hogy tudom tartani.
Aztán pár óra múlva lesz pontosan 4 hete, hogy nincsenek varrataim, csak egy (a háromból) szép heg segít az emlékezésben és abban, hogy újra és újra átszaladjon rajtam a hála és a bizalom, hit hullámának érzése. Fantasztikus hetek voltak ezek a saját magam (kereteinek, erejének, gyengeségeinek) megismerésére. Sosem gondoltam, hogy három nap kórház ezt teszi velem, vagy hogy ehhez három nap kórház kell, aztán utána még (nem is olyan) hosszú hetek kényszerszabadsága, ami valójában fantasztikus szabadság volt akár így, akár úgy.
Pár napja újra eszem már többfélét, újra több ízt ehetek, de végig betartottam (talán jobban is, mint amit a papír mondott) a diétát, nem volt miért-kinek csalni, maximum magamnak, nekem meg nem ártanék. :)
Kávét valószínűleg már lehetett volna előbb is inni, a gyengébb verziót, de ezt a mai dátumot magamnak tűztem ki. Újévi első dolognak szerettem volna, valami újnak a kezdetének, ünneplésének. A hetek száma márcsak ezután ugrott be, hogy tulajdonképpen minden milyen szépen összejátszik.
Többen kérdeztétek, hogy hogy bírtam, nem hiányzik-e stb... De. Hiányzott. Az illata. A szertartás, amikor először beleszimatolok és csak utána szoktam beleeinni. Nem is annyira a hatása hiányzott. De 'felsőbb' cél érdekében félretettem ezt, vettem többféle nagyon finom teát, sokkal több vizet ittam, stb. És valahogy nem esett le a fejem sem. :)
Aztán ma reggel, amikor a nagyon vágyott és nagyon összeügyeskedett és nagyon összespórolt kávéfőzőmön megnyomtam a gombot, már nagyon akartam. Aztán rendesen leültem, szagolgattam, szimatolgattam, slukkoltam AZ illatot, nagyon jó volt. (Hasonló érzés volt, mint amikor Angliában nagyon hosszú ideig nem ettem Túrórudit, aztán egyszercsak újra éreztem, ízleltem.)
Ma este lesz 6 hete, hogy el kezdtem rosszul lenni, tehát aznap ittam utoljára kávét és aztán 6 hétig nem... Persze akkor még nem tudtam, hogy ez ilyen sokáig fog tartani és hogy tudom tartani.
Aztán pár óra múlva lesz pontosan 4 hete, hogy nincsenek varrataim, csak egy (a háromból) szép heg segít az emlékezésben és abban, hogy újra és újra átszaladjon rajtam a hála és a bizalom, hit hullámának érzése. Fantasztikus hetek voltak ezek a saját magam (kereteinek, erejének, gyengeségeinek) megismerésére. Sosem gondoltam, hogy három nap kórház ezt teszi velem, vagy hogy ehhez három nap kórház kell, aztán utána még (nem is olyan) hosszú hetek kényszerszabadsága, ami valójában fantasztikus szabadság volt akár így, akár úgy.
Pár napja újra eszem már többfélét, újra több ízt ehetek, de végig betartottam (talán jobban is, mint amit a papír mondott) a diétát, nem volt miért-kinek csalni, maximum magamnak, nekem meg nem ártanék. :)
Kávét valószínűleg már lehetett volna előbb is inni, a gyengébb verziót, de ezt a mai dátumot magamnak tűztem ki. Újévi első dolognak szerettem volna, valami újnak a kezdetének, ünneplésének. A hetek száma márcsak ezután ugrott be, hogy tulajdonképpen minden milyen szépen összejátszik.
Többen kérdeztétek, hogy hogy bírtam, nem hiányzik-e stb... De. Hiányzott. Az illata. A szertartás, amikor először beleszimatolok és csak utána szoktam beleeinni. Nem is annyira a hatása hiányzott. De 'felsőbb' cél érdekében félretettem ezt, vettem többféle nagyon finom teát, sokkal több vizet ittam, stb. És valahogy nem esett le a fejem sem. :)
Aztán ma reggel, amikor a nagyon vágyott és nagyon összeügyeskedett és nagyon összespórolt kávéfőzőmön megnyomtam a gombot, már nagyon akartam. Aztán rendesen leültem, szagolgattam, szimatolgattam, slukkoltam AZ illatot, nagyon jó volt. (Hasonló érzés volt, mint amikor Angliában nagyon hosszú ideig nem ettem Túrórudit, aztán egyszercsak újra éreztem, ízleltem.)
