Az én decemberem, advent elé

Az én decemberem, az én adventem kicsit, azaz nem kicsit más, mint minden eddigi. A kórházi hóka-móka leállított, lelassított és elgondolkoztatott. És imádkozom azért, hogy ami most bennem kering, bolyong kellő lökést tudjon adni akkor és ott, amikor és ahol szükséges lesz.



Szeretem nagyon az adventet, mert az elmúlt évek, évtizedek alatt ez volt az az időszak, amit a sajátomra tudtam hangolni. Idén ez is kicsit-nagyon más.



Az én várakozásom idén azt jelenti, hogy tudjam kivárni, legyen türelmem és kreativitásom kivárni, hogy

- bizonyos részem úgy funkcionáljon, ahogy kell
- alhassak újra hason és a bal oldalamon is
- jussak még el a karácsonyi vásárba
- bírjak létezni nadrágban, nemcsak pizsiben
- legyek képes lépcsőn járni
- csoda lévén megölelgetni a mucikákat
- ihassak végre egy jó kávét
- ehessek kürtös kalácsot
- hörpölhessek forralt bort
- egyáltalában véve is ehessek - papír, diétás listán kívül.

Az adventi naptáram nem készült el, mert már pont nem tudtam hazamenni a műhelyembe. Pár dolgot sikerült varrogatni az elmúlt napokban, remélem, hogy ezt hamarosan meg tudom mutatni és rendelhetőek lesznek.

Addig is igyekszem az elmúlt években már megszokott blogos adventi naptárt hozni, hogy kicsit mind meg tudjatok állni a decemberi bolondulásban.



Kispöttyös dekorálása kicsit eltolódik, legalább addig, amíg megszabadulok a madzagoktól; mivel a dekoros dobozok a polc tetején vannak, és oda nem mehetek fel. :)



De a kedves fenyőfám, amit még a Rómain vettem első karácsonyomra, már az ablakban van, mert az a szekrény mögött volt. :)



Békés, boldog adventet Mindenkinek!