Advent - 21. ablak

Szükségünk van a csend időszakaira, amikor visszavonulhatunk a zajtól, amikor támaszt találhatunk. Szilárd támaszt. Ezek szent idők, amelyekben épnek és egésznek élhetjük meg magunkat. Van akit a természet ajándékoz meg új erővel. Isten lelke az, ami éppen a természetben bizonyul mérhetetlennek, teremtésében megsejtünk valamit az élet kimeríthetetlen bőségéből. A természet gyógyító számunkra, mert gyermekkorunk fontos élményeivel hoz érintkezésbe. A természet meghívás, hogy újra és újra igyunk a forrásból.
Este különösen nagy a vágyakozás a visszavonulásra. Esti szertartásként keresztbe teheted mellkasodon kezed. Képzeld el, hogy bezárod a bensődbe nyíló ajtókat, és most egyedül vagy Istennel. A keresztbe tett kézzel véded a belső teret, amelyben Isten lakik benned. Ott bent, lelked mélyén kimeríthetetlen forrás árad. Bár napközben sokat adtál, nem vesztegetted el energiáidat. A forrás továbbra is buzog, mert Isteni és a következő nap is rendelkezésre áll. E megállás nélkül a forrás elapad bennünk.
Anselm Grün