Amikor...
Amikor bernoka megrendeli online, szállítási díj nélkül, de házhozvitellel a matracot (az ajándék párnás kódjával) és roppant büszke magára, DE a szállító cég helyett a posta szállít, aki nem szól időben, hogy ott(hon) legyek, így leadja a közeli (másfél metromegálló) postán a pakkot... na akkor van az, hogy már a postán alig akarják kiadni a csomagot, amikor elrebegem, hogy egyedül vagyok és nem, nem is kocsival... na, akkor már sejtem, hogy szitu van...
Szóval matracostul, vánkosostul, dobozostul kivánszorgok az utcára, röhögök magamon hihetetlenségemben, és előkotrom a telefont, remélem, hogy van benne egy név, ami Taxi-ra hallgat. Volt. Ügyes vagy Bernike! :)
Roppant kedves fiatalember azt mondja, sajnálja, de nincs a közelben ekkora (!) autó, hívjak másik taxi vállalatot (ezek szerint újra nemcsak egy van), na, ott már diszpécser is alig van, de aztán csak küld egy autót a világ legtuskóbb, leggyengébb taxisával 5 percen belül, viszont legalább elvitt kert alatt és nem kerülte meg az egész környéket. DE a matracot alig bírta el. :))
Persze menetközben már gondoltam rá, hogy gond lehet, mert hétfőn hívott Zalán a csomagos postás, és bár roppant szórakoztató beszélgetésünk volt, de hinni nem lehet neki - de azért kíváncsi vagyok rá, úgyhogy valami (könnyűt!) fogok hozatni postán, pusztán kíváncsiságból is. :)
Idézek a beszélgetésből:
- Csókolom, Zalán vagyok a csomagos postás. Csomagot hoztam.
- Nekem?
- Igen, itt állok a 138 előtt csak nem tudom melyik lépcsőház az (öt van - B)
- Csomagot nekem?
- Persze Kezitcsókolom. Kettő valamit.
- Jézus. Nem vagyok otthon. Mit hozott, csak nem matracot?! - (itt már levert a víz, közben épp helyzet volt bent is...)
- De! Ez egy matrac meg valami. De még egy húsz percet itt leszek a környéken, visszajövök.
- Ne haragudjon, de nem tudok most hazaérni ennyi idő alatt. Ki tudja újra hozni?
- Áh, azt nem! De nem baj Kezitcsókolom, beviszem a postára, este 8-ig érte mehet.
- Szent ég, de el lehet vinni kézben? (Azt tudtam, hogy tekerve szállítják, meg levegőre tér magához, de azért az rémlett, hogy ez egy 140*200-as matrac és amúgy 16 cm vastag lesz - ha ezen sem bírok aludni, akkor sehol)
- Persze, hát én is kézben hoztam! …
Na, innen már nem folytatnám, mert ugyan padtárssal röhögtünk ezen egy sort, de akkor még nem gondoltam, hogy két nap múlva bizony helyzetben leszek, hiszen a doboz majdnem akkora mint én, alig érem át és alig bírom megemelni...
Szóval matracostul, vánkosostul, dobozostul kivánszorgok az utcára, röhögök magamon hihetetlenségemben, és előkotrom a telefont, remélem, hogy van benne egy név, ami Taxi-ra hallgat. Volt. Ügyes vagy Bernike! :)
Roppant kedves fiatalember azt mondja, sajnálja, de nincs a közelben ekkora (!) autó, hívjak másik taxi vállalatot (ezek szerint újra nemcsak egy van), na, ott már diszpécser is alig van, de aztán csak küld egy autót a világ legtuskóbb, leggyengébb taxisával 5 percen belül, viszont legalább elvitt kert alatt és nem kerülte meg az egész környéket. DE a matracot alig bírta el. :))
Persze menetközben már gondoltam rá, hogy gond lehet, mert hétfőn hívott Zalán a csomagos postás, és bár roppant szórakoztató beszélgetésünk volt, de hinni nem lehet neki - de azért kíváncsi vagyok rá, úgyhogy valami (könnyűt!) fogok hozatni postán, pusztán kíváncsiságból is. :)
Idézek a beszélgetésből:
- Csókolom, Zalán vagyok a csomagos postás. Csomagot hoztam.
- Nekem?
- Igen, itt állok a 138 előtt csak nem tudom melyik lépcsőház az (öt van - B)
- Csomagot nekem?
- Persze Kezitcsókolom. Kettő valamit.
- Jézus. Nem vagyok otthon. Mit hozott, csak nem matracot?! - (itt már levert a víz, közben épp helyzet volt bent is...)
- De! Ez egy matrac meg valami. De még egy húsz percet itt leszek a környéken, visszajövök.
- Ne haragudjon, de nem tudok most hazaérni ennyi idő alatt. Ki tudja újra hozni?
- Áh, azt nem! De nem baj Kezitcsókolom, beviszem a postára, este 8-ig érte mehet.
- Szent ég, de el lehet vinni kézben? (Azt tudtam, hogy tekerve szállítják, meg levegőre tér magához, de azért az rémlett, hogy ez egy 140*200-as matrac és amúgy 16 cm vastag lesz - ha ezen sem bírok aludni, akkor sehol)
- Persze, hát én is kézben hoztam! …
Na, innen már nem folytatnám, mert ugyan padtárssal röhögtünk ezen egy sort, de akkor még nem gondoltam, hogy két nap múlva bizony helyzetben leszek, hiszen a doboz majdnem akkora mint én, alig érem át és alig bírom megemelni...