Kockaság
Ma kb fél órát duruzsolt a fülembe az informatikus, de legalább lett volna egy szép baritonhang... ;)
Az történt, hogy - azt már többen tudjátok szerintem -, hogy a titkárnőnk megbetegedett, nem kicsit és nem rövid ideig lesz távol... 9-es a létszámunk, ami elég kevés és csak ő tudott iktatni - meg padtársam kicsit, papírból, mindenhez csak neki volt hozzáférése, stb... Nos, a régi módszerük az volt, hogy az ő (titkárnő) gépéről (jelszavával stb) intézgettek ilyenkor is, amit onnan kellett, de én ettől sápadtam első hallástól kezdve. Nem akartam ebbe beleállni és ezért elindítottam (khm, tudom-tudom), hogy nekem és padtársnak is legyen mindenhez felhasználó neve, ez nem is olyan egyszerű folyamat ám, nem annyi, hogy odaszólok vagy kinyomtatok egy papírt. Na, de elég jól haladunk - mármint én. Padtárs olyan ügyesen átadta az ő papíros tudását, hogy iktatok már mint a gép és saját felelősséggel, viszont a gépemen meg nem akarta a program, hogy tudjam ezt... ;) :)
Két irányból akartak meggyőzni, hogy nem jó felületen vagyok, vagy nem is csuktam be, nyitottam ki valamit - tehát, még nem ismernek, hogy azért én ennél kockább vagyok, ha valami telepítés nem működik, az nem rajtam áll. :)
Ezzel telt a délután, fél 5-kor végre aztán felhívott az informatikus, feltett olyan vicces kérdéseket, hogy lassan már szinte kikértem magamnak. Akkor rájött, hogy ez nem szimpla eset, addig navigált, hogy végül úgy összekötődtünk, hogy igazából ő ült a gépem előtt - messziről. :) Félelmetes egy dolog és egyben lenyűgöző is. Láttam a monitoron, hogy mit is csinál (próbálkozik), és elégedetten vigyorogtam, hogy na, ugye, mondtam én, hogy nem működik... :)
Az eredmény persze az lett, hogy megoldotta, láttam, hogy nem volt sima ügy, de most már ez is megvan. :)
Az történt, hogy - azt már többen tudjátok szerintem -, hogy a titkárnőnk megbetegedett, nem kicsit és nem rövid ideig lesz távol... 9-es a létszámunk, ami elég kevés és csak ő tudott iktatni - meg padtársam kicsit, papírból, mindenhez csak neki volt hozzáférése, stb... Nos, a régi módszerük az volt, hogy az ő (titkárnő) gépéről (jelszavával stb) intézgettek ilyenkor is, amit onnan kellett, de én ettől sápadtam első hallástól kezdve. Nem akartam ebbe beleállni és ezért elindítottam (khm, tudom-tudom), hogy nekem és padtársnak is legyen mindenhez felhasználó neve, ez nem is olyan egyszerű folyamat ám, nem annyi, hogy odaszólok vagy kinyomtatok egy papírt. Na, de elég jól haladunk - mármint én. Padtárs olyan ügyesen átadta az ő papíros tudását, hogy iktatok már mint a gép és saját felelősséggel, viszont a gépemen meg nem akarta a program, hogy tudjam ezt... ;) :)
Két irányból akartak meggyőzni, hogy nem jó felületen vagyok, vagy nem is csuktam be, nyitottam ki valamit - tehát, még nem ismernek, hogy azért én ennél kockább vagyok, ha valami telepítés nem működik, az nem rajtam áll. :)
Ezzel telt a délután, fél 5-kor végre aztán felhívott az informatikus, feltett olyan vicces kérdéseket, hogy lassan már szinte kikértem magamnak. Akkor rájött, hogy ez nem szimpla eset, addig navigált, hogy végül úgy összekötődtünk, hogy igazából ő ült a gépem előtt - messziről. :) Félelmetes egy dolog és egyben lenyűgöző is. Láttam a monitoron, hogy mit is csinál (próbálkozik), és elégedetten vigyorogtam, hogy na, ugye, mondtam én, hogy nem működik... :)
Az eredmény persze az lett, hogy megoldotta, láttam, hogy nem volt sima ügy, de most már ez is megvan. :)