Floppy

Tegnap épp egy remek ötyézéssel vette kezdetét az idei névnapi eseménysorozat, amikor egyszercsak az alábbi kettő közül az egyik - Floppy névre NEM hallgató :) - szépség odarongyolt a zsúfolásig telt kávézóban és balról befarolt mellém és az ölembe tette fáradt orcáját és néhány másodpercig ott ácsorgott. Én a döbbenettől szóhoz sem jutottam, teljesen összezavart ez a váratlan színtiszta melegség - azért többen tudjátok, hogy állatvilágilag milyen vagyok, nagyon kevesen tudnak közel férkőzni, és ez a kutymuty mit érezhetett, hogy egy teli kávézóban (nem is az ajtóban ültem) így kiválasszon, hát kész őrület. :) Néztünk egymásra a másik capuccino tulajdonossal, hogy még ilyet! :) Persze, az ő kutyája ennél agresszívabban szerettette meg magát, de hát ő egy egyéniség, na. :)


Mondtam is, hogy miért nem egy jóképű férfiarc a tulajdonos (a faarcú lány helyett)... ;) Nos, Floppy föl-alá járkált, egyszercsak jött belőle még egy, a férfiarccal együtt - és hát na, a kutya nézett ki a legjobban mindenki közül. Hát ahogy ez a két kutya megörült egymásnak, lenne mit tanulni tőlük. Épp ezen méláztunk, amikor is Floppy visszatért, immáron jobb irányból és a fejét benyomta a jobb alkarom alá és alulról emelgette a fejével, így játszottunk. :)


Ez is az idei névnapi ajándékhoz tartozik. :)


Ki tudja, melyik kedvenc filmemben volt - szinte a megszólalásig - ugyanilyen kutya? :)