Tizenkilencedik

október 6.
péntek

Na, nem semmi péntek volt. Sajnos semmi hívás nem jött, de Okoska amúgy is bemondta az unalmasat, ma reggelre végleg úgy döntött, nem kíván a továbbiakban engem szolgálni. Szégyellje magát, amiért épp most hagyott cserben, amikor igazán szükségem lett volna rá.
Megvan az utódja, épp a nevén gondolkozom, nagyon csinos egyébként a Hölgyemény és most egyelőre a Hope-ig jutottam, mivelhogy reménykedem, hogy csupa jó hívás jön rajta... ;)

Amúgy örömteli, hogy ilyen szép őszi nap volt ma is, sajnos, hogy most csak a beton van körülöttem, de így is örülök neki.
Ja, és még a lakcímkártyám is érvényes újra. :) Sikerült elintézni ma reggel az Okmányirodában.

Egyébként közel három hét után azt kell mondjam, hogy talán kezdek megérkezni a valóságba, mert hihetetlenül fáraszt már ez a sok ügyintézés, és persze a java még hátravan.