Koncert szavakkal és hangokkal
Megnéztem a jegyen, még karácsony előtt vettem meg a jegyet, amint meghirdették a koncertet. Később aztán sokat gondoltam rá, hogy nem volt-e túl korai, karácsony előtt, meg mi van ha már itt sem leszek ekkor. :) Aztán olyan hamar elfogytak a jegyek, hogy betettek még egy délutáni előadást is. Elképesztő. :) Szóval megvettem a jegyet és utána valahogy nem is hallgattam, Kaufmann és a két csellós srác lefoglalt, aztán lassan újra hallgattam őket. És mivel többnyire hallgatom csak őket, némelyik videóval még meg is leptek. :)
Tegnap nagyon korán ott voltam, a házat ugyan már nyitották, de sokáig kellett még a folyosón szobrozni, az ajtónálló srác nagyon idegesített, fütyült és énekelgetett, maga volt a pusztulat, utána meg még ki tudja hányszor végighallgattam, hogy nem szabad fotózni, ha elkezdődött a show, mert akkor kivezetik, akit elkapnak. Wow. Valószínűleg ez lehet mindenhol és ez megmagyarázza, hogy miért nincsenek kalóz videók a youtube-on róluk - vagy mert azért, meg maguk is tesznek fel nagyon jó videókat. Vagy nem tudom.
Összességében írom, hogy nagyon-nagyon remek koncert volt, oltári nagy show és igazi nagy érzésekkel a röhögéstől a sírásig meghatódással, káprázattal, stb, stb.
Ez a két ember (néha négy +1) nagyon tudja, hogy hogy kell ezt csinálni, megtölteni egy ekkora helyet (kétszer egy nap) /állítólag kb 6000 férőhelyes manapság: https://hu.wikipedia.org/wiki/Royal_Albert_Hall/
És sem a zongora, sem a cselló nem unalmas, együtt főleg nem, két ilyen iszonyat tehetséggel és remek zenékkel, ötletekkel, feldolgozásokkal stb pedig főleg nem. Teljesen lenyűgöztek, nagyon örülök, hogy elmentek és nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem, ez a koncert is bekerült a top-ok közé. Az épület pedig még mindig az egyik kedvencem (nemcsak azért, mert gyorsan be- és ki lehet jutni, rengeteg klo van stb, hanem mert kívül-belül gyönyörű és nagyon jól hallani és még látni is, ülhetek akármilyen legolcsóbb jeggyel és még egyszer ki fogom próbálni a felső karzaton az állójegyes dolgot, csak kell keresni egy koncertet még :) )
Egy dolog miatt sajnálom, hogy már nem leszek itt télen, a két csellós akkor fog jönni - ide, mármint oda - és nagyon jó lett volna látni, de majd Pesten, ha jövőre is mennek...
Szóval, a koncert! Egy, összesen egy perc késéssel kezdődött. Ritka, nagyon ritka ez, a szünet is pont annyi volt, amennyi és végig nagy volt a lendület, az érzések és a poénok, minden a helyén volt. És a közönség nagyon ott volt. Tudjátok, sokszor írtam már, hogy milyen halvérű banda, és milyen rövidek a tapsrendek (szinte nincs is), nagyon ritkán lehet felállni, nincs beletaps, stb. Na, tegnap mindez nem volt, vagyis hogy megvolt. Már az elejétől nagyon együtt volt az egész ház (kicsik-nagyok-idősek-fiatalok-fiatalabbak-férfiak-nők, mindenki), mindenre vehető volt mindenki és rengeteg erős beletaps és refrén-ütemtaps volt, a végén pedig 2 másodperc alatt állt az egész ház. Nyilván én is. :) És nem épp szemérmes csendben. :)
Megyek dalonként, mert voltak meglepetések is. A nagy-nagy kedvenceimnek a többsége elhangzott, mindent be is linkelek, aki szereti őket ő szeretni fogja újrahallani-nézni a dalokat, aki meg még kevésbé ismeri őket, az meg ismerje meg őket. :)
Az együttesről:
(ezt a jegy.hu-ról vadásztam, mert a wikipédia szörnyen gyenge, a tegnap szerzett koncert-program nagyon jó és imformatív, de nincs kedvem most fordítani :) , viszont ez itt elég jó és sokat elárul és feltárja, hogy tulajdonképpen egy zongorista és egy csellós hogy képezhet piano guys-nevet):
Tegnap nagyon korán ott voltam, a házat ugyan már nyitották, de sokáig kellett még a folyosón szobrozni, az ajtónálló srác nagyon idegesített, fütyült és énekelgetett, maga volt a pusztulat, utána meg még ki tudja hányszor végighallgattam, hogy nem szabad fotózni, ha elkezdődött a show, mert akkor kivezetik, akit elkapnak. Wow. Valószínűleg ez lehet mindenhol és ez megmagyarázza, hogy miért nincsenek kalóz videók a youtube-on róluk - vagy mert azért, meg maguk is tesznek fel nagyon jó videókat. Vagy nem tudom.
Összességében írom, hogy nagyon-nagyon remek koncert volt, oltári nagy show és igazi nagy érzésekkel a röhögéstől a sírásig meghatódással, káprázattal, stb, stb.
Ez a két ember (néha négy +1) nagyon tudja, hogy hogy kell ezt csinálni, megtölteni egy ekkora helyet (kétszer egy nap) /állítólag kb 6000 férőhelyes manapság: https://hu.wikipedia.org/wiki/Royal_Albert_Hall/
És sem a zongora, sem a cselló nem unalmas, együtt főleg nem, két ilyen iszonyat tehetséggel és remek zenékkel, ötletekkel, feldolgozásokkal stb pedig főleg nem. Teljesen lenyűgöztek, nagyon örülök, hogy elmentek és nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem, ez a koncert is bekerült a top-ok közé. Az épület pedig még mindig az egyik kedvencem (nemcsak azért, mert gyorsan be- és ki lehet jutni, rengeteg klo van stb, hanem mert kívül-belül gyönyörű és nagyon jól hallani és még látni is, ülhetek akármilyen legolcsóbb jeggyel és még egyszer ki fogom próbálni a felső karzaton az állójegyes dolgot, csak kell keresni egy koncertet még :) )
Egy dolog miatt sajnálom, hogy már nem leszek itt télen, a két csellós akkor fog jönni - ide, mármint oda - és nagyon jó lett volna látni, de majd Pesten, ha jövőre is mennek...
Szóval, a koncert! Egy, összesen egy perc késéssel kezdődött. Ritka, nagyon ritka ez, a szünet is pont annyi volt, amennyi és végig nagy volt a lendület, az érzések és a poénok, minden a helyén volt. És a közönség nagyon ott volt. Tudjátok, sokszor írtam már, hogy milyen halvérű banda, és milyen rövidek a tapsrendek (szinte nincs is), nagyon ritkán lehet felállni, nincs beletaps, stb. Na, tegnap mindez nem volt, vagyis hogy megvolt. Már az elejétől nagyon együtt volt az egész ház (kicsik-nagyok-idősek-fiatalok-fiatalabbak-férfiak-nők, mindenki), mindenre vehető volt mindenki és rengeteg erős beletaps és refrén-ütemtaps volt, a végén pedig 2 másodperc alatt állt az egész ház. Nyilván én is. :) És nem épp szemérmes csendben. :)
Megyek dalonként, mert voltak meglepetések is. A nagy-nagy kedvenceimnek a többsége elhangzott, mindent be is linkelek, aki szereti őket ő szeretni fogja újrahallani-nézni a dalokat, aki meg még kevésbé ismeri őket, az meg ismerje meg őket. :)
Az együttesről:
(ezt a jegy.hu-ról vadásztam, mert a wikipédia szörnyen gyenge, a tegnap szerzett koncert-program nagyon jó és imformatív, de nincs kedvem most fordítani :) , viszont ez itt elég jó és sokat elárul és feltárja, hogy tulajdonképpen egy zongorista és egy csellós hogy képezhet piano guys-nevet):
Az amerikai Utah államból származó együttes interneten terjedő szenzációvá vált a mérhetetlenül sikeres és feltűnően eredeti, saját készítésű zenei videóik sorozatával. A muzsikusok 2011-es összeállása óta már több mint 35-öt konstruáltak, melyeket összesen, egészen elképesztő módon 300 milliónál is többször tekintettek meg a felhasználók. Sikerüket a fiúk valójában a klasszikus zene és a pop zene teljesen sajátos keverésének köszönhetik.De kikből is áll a The Piano Guys? Igazából csupán egy zongorista, Jon Schmidt, és egy másik zenész, Steven Sharp Nelson, csellistának kettőséből. Mégis, a másik két személy - Paul Anderson, és Al van der Beek - egyaránt fontos tagjai az együttesnek.A The Piano Guys elnevezést Anderson Utah állambeli zongoraáruháza ihlette. Az üzlet reklámarca az Anderson által kidolgozott Facebook promóciós oldalon és a YouTube csatornáján a leghíresebb helyi zongorista, Jon Schmidt volt, aki akkor már nyolc albumot és hét kiadott zongora könyvet tudott maga mögött. Az egyik közös fellépésükre a zongorista egy fiatal vendégművész Steven Sharp Nelson kíséretében jelent meg, aki kalandosan kombinálta a hagyományos csellójátékot ütős effektekkel „15 éves voltam, amikor találkoztam Jonnal, és zenélni kezdtem vele” - emlékezik vissza Nelson, „Fuvart kellett szereznem a showkra, de egy csodálatos testvériséget alakítottunk ki.”
A csapat a legkésőbb csatlakozott Al van der Beek-el való találkozással lett teljes, aki eredetileg zenész családból származott, ennek örömére több hangszeren játszott és mindemellett énekelt. Saját otthoni stúdiója adott otthont A The Piano Guys album munkálatainak, valamint megbízást kapott benne a társ-írásra és néhány vokális árnyalásra, a zene elrendezésére és rengeteg ütős munkára.A 2012 februárjától folyamatosan koncertező zenekar faradhatatlanul készíti káprázatos, gazdag látványvilággal rendelkező videóit is, amelyek rohamosan növelve kedvelőik számát, 500.000 új megtekintéssel büszkélkedhetnek naponta! A The Piano Guys zseniális muzsikusainak szakmai munkája és a videó-megosztókon véghezvitt on-line bravúr eredményeként rajongótáboruk mára milliós nagyságrendű.
Azt mindenképp kell írjam, hogy ezek ketten együtt zseniálisak. Látszik, hogy nagyon együtt vannak, nemcsak színpadi megjátszott valami. Érzik egymást és hagyják egymást, ha úgy van, épp ugratják egymást, de semmi megjátszás, előre kitervelt vagy erőszakolt valami nincs. Úgy ahogy vannak, ők saját maguk.És egy jó csapat, képzeljétek el, a négy pasasnak együtt 16 gyereke van! :) Látszik a leírásból is, hogy nem annyira régi de nem is új csapat ez, a siker óriási, de minden dal után őszintén hálásak voltak a tapsért. Szeretem az ilyet és nagyon meghat.
Szóval a dalok (mázlim van, mert benne volt a programban és nem kellett megjegyezzem, mert úgyis elfelejtettem volna). Azt még gyorsan írom, hogy a legtöbb dalnál ment nagy (óriás) kivetítőn a klipes videó, néha felváltva az élő színpadi képpel, hol egyikről, hol a másikról - és ezek nagyon jó minőségűek voltak, sokat hozzátettek a koncerthez, és főleg látni is lehetett őket, szeretem élő zenénél nézni az arcokat, ahogy a zene árad és ahogy összetevődik az érzés a zenével, ahogy egyik a másikat 'szolgálja'. Egyébként a két pasasból az egyik, a csellós, a Steven szerintem konkrétan nem százas. :) Nagyon muris-vicces pasas, közben meg olyan mélységek vannak benne és olyan szépen beszélt, hogy wow, nagyon odavoltam tőle a végére, ezeket majd próbálom a daloknál írni, remélem mind eszembe jut.
1. Batman evolution: na, itt máris rácáfolok arra, amit írtam, miszerint nincsenek fent kalózvideók. De mégis találtam, és sajnos használni is fogom, bár borzasztó, hogy végig kell nézni, ahogy az összes német felvonul a szabadtérire hűtőtáskával, de kicsit mutatja azt is, amit írtam, hogy hogy megy hátul a kép:https://www.youtube.com/watch?v=K-2ylE2_luA de ez nincs is végig, úgyhogy aki jót akar látni, inkább ezt nézze: https://www.youtube.com/watch?v=FpG58dKqI-o&list=RDFpG58dKqI-o zseniális volt, jó ötlet kezdésnek, klasszul megadta az alaphangot. :)
2. All of me - https://www.youtube.com/watch?v=9fAZIQ-vpdw Ez tudjátok, linkeltem már és még mindig meg akarom tanulni zongorán, bár tegnap végképp beleszerelmesedtem a csellóba, szerintem el kell menjek érdeklődni a zeneiskolában vagy akárhol, hogy hadd próbáljam ki, kell néhány lecke, mert mi van, ha végül kisül, hogy a cselló az én hangszerem. Mert szerintem az. Gyönyörű kívül-belül és a hangok. Háh! Tegnap a koncerten Steve-nek azt hiszem 3 vagy talán több csellója is volt, de három biztosan, mert bemutatta őket (az egyik olasz cselló - gyönyörű mély hangja volt - ezt, bocsánat, Őt hívta MarChello-nak :) Aztán volt egy szürke szépség, az francia (a nevére nem emlékszem, de női név volt - az angolban simán kiderül, hogy valami-valaki milyen nemű) és volt egy nagyon újkori futurisztikusanszuperszónikusan kinéző, az volt a kínai, szerinte BruceLee). Elmondása szerint 26 csellója van. :) Mondom, hogy őrült, de ezen kívül nagyon sok hangszeren játszik, látszik rajta, hogy ez az élete, ebben-ennek él. Most jól eltértem a daltól, pedig ez éppen a zongorista szólója volt.
3. Let it go (Vivaldival együtt) https://www.youtube.com/watch?v=6Dakd7EIgBE Ez az egyik legnagyobb kedvencem, ezt főleg nagyon sokat hallgattam, nagyon szeretem. Tökéletes lett. A videó is és a zene is. Egyébként szerintem az összes videójuk zseniális, jól kigondolt, ötletes, szép és igényes. És ahol kell, őrült is.
4. Love Story/Viva la vida Na, újabb cáfolat, újabb koncertvideó: https://www.youtube.com/watch?v=vNWpGfXfiAw Itt kicsit megpihentem érzésileg, csak szimplán jó volt és jó tapsos. :)
5. With or without you - https://www.youtube.com/watch?v=dfRtPbBFoGg Ez egyik legrégebbi daluk, közel 40 milliónál jár a nézettsége. Azt elég sokat hangsúlyozták és a programban is, hogy ez nélkülünk nem menne, ha nem mennénk-néznénk, stb Ez teljesen logikus, viszont mégis jó érzés azt hallani, hogy ha Bernike nem csápolna ott Bögötéről a Royal Albert Hall-ban és nem adogatta volna a cd-t sokaknak (közben én is úgy kaptam), meg nem linkelgetné meg lika-olgatná őket, akkor ők most nem lennének ott. :) Azért legyünk tisztában a dolgokkal, ugye. :)
6. Kung fu Piano- Cello Ascends. https://www.youtube.com/watch?v=NCaH-qqTWpk. Ez az egyik legszebb videójuk és óh, de szép volt élőben (is). Gyönyörű volt. Jó újra látni.
7. Can't help falling in love. https://www.youtube.com/watch?v=RZQNe8IMLtQ. Ezen konkrétan elbőgtem magam. Óh, nagyon szép volt. Egy szál zongorán. Kivette a dal előtt a fülest a Jon és mondta, hogy annyira nagy érzés egy ilyen gyönyörű és csodás akusztikájú teremben játszani, hogy engedjük meg, hogy most ne gondolkozzon csak érezzen és élvezze. Megvolt. Egy pisszenést nem lehetett hallani, tátott szájjal ültünk. /Az érdekes az, hogy annyira gazdagon zenél mindkettő, hogy a szólóknál körül néztem újra és újra, hogy biztos, hogy nem ül ott egy nagyzenekar valahol az 'árokban'?/
8. Beethoven's 5 secrets. https://www.youtube.com/watch?v=mJ_fkw5j-t0. A másik nagyon nagy kedvenc. Tegnap délután még pont hallgattam (sokszor egymásután) és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha lenne este, aztán akartam is linkelni is, aztán legyintettem, hogy ez már olyan régi, biztosan nem lesz. Aztán mégis. :) Sokan nagyon szerethetik, különben nem járna 72 millió felett a látogatottsága. Nagyon-nagyon gyönyörű volt, megint kellett sírjak kicsit. :) Igazi szabadságérzés, amikor a zene úgy át tud folyni rajtam, hogy mindent kimos - szószerint vagy értitek. Nagyon jó, szeretem ezt az érzést. :) Na és végén aztán jött újra a katarzis, kb 8-10 (nem bírtam számolni a könnyektől) hegedűs bejött a sötétben a takarásból. Jó fele gyerek volt, kisebbek és néhány felnőtt. Wow, azt az érzést és hangzást! Teljes katarzis volt mindenkinek. A dal végén Steve-nek is, ez egyértelmű volt. És mondta, hogy káprázatos érzés fiatalokat hangszerrel látni. És szólt mindenkihez, de főleg a gyerekekhez, akik hangszeren tanulnak, hogy tudja, hogy nehéz és unalmas a gyakorlás, de muszáj minden nap és higgyék el, hogy egyszer csak olyan jól megy, hogy úgy érzik, a hangszer a testük része és olyan lesz, mintha szállnának, szóval ne adják fel. Eszembe jutott, hogy nekem a zongora mindig testen kívüli élmény volt csak - de hát ugye hatalmas :)) De mindegy, nagyon szép volt ahogy mondta és igazán hiteles volt és eszembe jutott ez a kis muzsikuspalántácska is a házban és a napi gyakorlások -de hát erről épp pár napja írtam, úgyhogy tudjátok, mi a helyzet.
9. It's gonna be okay. https://www.youtube.com/watch?v=5pBjopDymts Éppen próbáltam felocsúdni a hegedűsökből meg a hangszer a testem része című eposzból, amikor bejött a többi pianoguys is, hogy akkor jön a következő dal, és ugye hallottuk már a rádióban (nem, de máshol igen) az It's gonna be okay-t Cliff Richard-dal. persze, mind tudtuk miről beszél, ti is tudjátok, mert linkeltem a dalt újkorában és az újítottat is. Na szóval, azt mondja az énekes srác, hogy meglepi van, mert itt van a Cliff Richard! :) Wow, nagy visítás - én is -, mekkora meglepetés! :) És nem hirdették, nem villogtak, nem volt extra jegy, meg extra akármi, ott volt és akkora bulit csaptak (C.R. 77 éves lesz idén!), hogy csak na! Nagy csápolás volt és együtténeklés, az egyik fele az It's gonna be okay-t énekelte az Al-lal, a másik fele (és én is) Cliff-el a whoa-t. Nagyon nagy volt! Belinkelem azért is újra az újított verziót is: https://www.youtube.com/watch?v=rOr38bGCZto
10. Ants Marching / Ode to joy.https://www.youtube.com/watch?v=17GLE-16_3g Gyakorlatilag az első rész fináléja volt ez, amikor mindenki buherál mindenen. :) Ezt annyira nem szeretem, mert nem szeretnék a zongora helyében lenni, de úgy jó móka volt, meg lehetőség arra, hogy mind a négyen a színpadon legyenek. Ezen kívül voltak még apró improvizációk, amikor a zongora alatt hasalva játszott a Jon vagy lábujjal zongorázott (zokniban), meg ilyenek, kb egy jó órás volt az első rész és egy kicsit sem ült le sehol és senki nem mondta volna meg, hogy ez már a második nagy show aznap.
11. Hello/Lacrimosa. https://www.youtube.com/watch?v=WZjFMj7OHTw ez nagyon ötletes, szeretem. Adele találkozása Mozart-tal "néhány" évnyi különbséggel. Ehhez is voltak jó sztorik.
12. Charlie Brown Medley https://www.youtube.com/watch?v=tyPDQpel8bI. ez milyen megható volt, főleg a videó miatt, ami ment kint nagyban és mondták, hogy mennyire élvezték. Ezt nem is kommentálom, nézzétek meg és figyeljétek, hogy mekkora ajándékot adtak.
13. The mission/How great thou art https://www.youtube.com/watch?v=CHV6BjuQOZQ Óh, itt megint volt sírás, mert Steve nagyon szépen vezette fel, a hit felől közelítette meg és elmondta, hogy neki az ott miért volt nagyon nagy élmény a forgatáson és hogy mit értett meg. Nagyon szép pillanat volt. Aztán pont elkaptam a pillanatot, ahogy a kivetítőn látni lehetett, ahogy a dal előbb pár másodpercig befelé figyel és először lefogja a húrt és végighúzza az akármelyik hangon a vonót. Sosem felejtem el.
14.Story of my life https://www.youtube.com/watch?v=yET4p-r2TI8 Hát ez áradó és gyönyörű. Most ne olvassatok tovább, nézzétek végig a videót. Nézzétek és érezzétek.
15. I want to Bach. https://www.youtube.com/watch?v=JZPSV78iQxg ez maga volt a pimaszság. :)
16. Rockelbel's Canon https://www.youtube.com/watch?v=LV5_xj_yuhs. Ez viccesen indult, mert Steve eljátszotta (?) :) hogy milyen fáradt, meg milyen már, hogy bezzeg a zongorán milyen sok hang van, ezzel szemben a csellón csak mennyi, aztán észre sem vettük és már benne voltunk a dalban.
17. A thousands years. https://www.youtube.com/watch?v=QgaTQ5-XfMM Egyet tudtam, hogy nem akarom, hogy vége legyen a koncertnek. Soha. És már pont ott tartottam, hogy éjjel mindenképp jegyet kell vegyek a bp-i koncertre, de ugye az nem lehetséges, mert az éppenséggel pár nap múlva lesz.
18. Fight song/Amazing Grace. https://www.youtube.com/watch?v=mOO5qRjVFLw Ez egy nagyon mély, szomorú saját történetével indult a Steve-nek és onnan szépen átkötött és közben mondta, hogy imádkozzunk és gondoljunk mindenkire aki érintve volt a manchesteri tragédia kapcsán. (Ekkor még senki nem gondolta, hogy kb fél órán belül a város egy másik pontján, alig öt mérfölddel odébb újabb terrorcselekmény lesz, ahol 7 ember meghal és 48 megsérül. Két irányba tudtam hazaindulni a koncertről, az az irány lett volna a másik, de nem azt választottam, pedig gondolkoztam rajta, mert a másik útvonalat jobban szeretem, ha kicsit hosszabb is. Időben pontosan minden egybevágott, este 10 körül lett vége a koncertnek, tíz perccel később álltam a buszmegállóban, 10,16-kor történt a baj). Szóval mindenki elgondolkozott és elkezdődött a dal. Az utolsó (előtti) dal. Most megint azt kérem, hogy ezt nézzétek végig. Tényleg egy igazi harcos dal. Nagyon szeretem. És most már mégjobban szeretem. És a vége nagyon, igazán katartikus lett, mert hogy jöttek a dudások. Élőben. Most is beleborzongok. Az egészbe.
(utána jött az állótaps, bár igazából a dal utolsó akárhány másodpercében már mindenki állt és nagyon-nagyon tapsolt, utána jött mégegyszer a közös dal, amikor mind a négyen ott vannak, nagyon-nagyon boldogság volt és igazán igazi élmény)