Pink-világ
Amikor a chesterfieldi vonatra vártam egyre több rózsaszín 'folt' tűnt fel. Aztán mind több és több, vegyes korosztály, de többnyire nők, asszonyok, lányok, csajok, stb.
Próbáltam nem nagyon megnézni őket, csak a feliratot, hogy fel tudjam jegyezni, hogy utánanézzek.
Próbáltam nem nagyon megnézni őket, csak a feliratot, hogy fel tudjam jegyezni, hogy utánanézzek.
Ez egy óriási maratoni séta jótékony céllal, de kemény lehet nagyon.
Az látszott, hogy nagyon leharcoltak, kötözött bokák, flipp-floppos csattogás, egyenruhák, stb és látszott rajtuk az elégedett fáradtság és ott volt a szemükben a 'megcsináltam'-érzés. Hihetetlenül tiszteltem őket. Így aztán mosolyogtam, amikor láttam, hogy az állomáson szereztek egy nagy üveg Proseccot és néhány műanyagpoharat és mire a vonat elindult, pukkant a pezsgő (reggeli korai órákról beszélek).
És ekkor jött a kalauz féle, aki látta, hogy nem tudtak egy kupacban leülni, így aztán áthívta őket az első osztályra. :) Támogatni sokféleképpen lehet. :)