Keresztanya 3. rész

Íme a nagy bejelentés, hamarosan megkeresztelem (én) ezt a kis cukimukit (a képen nem látszik, de épp rajtam alszik a kocsiban Exeter felé és szelfisen fotóztam), ezzel átminősítve magamat és a hozzá(juk) fűződő ezt-azt, és így kicsit a nyári elköszönés is máshogy alakul majd és a jövő is.


Múlt héten kérdezte meg J és akkora körítéssel kezdett neki, meg olyan ideges volt előtte, hogy azt hittem már megint azt kéri, maradjak még vagy gondoljam meg magam, vagy akármi. :)
Aztán tök örültünk, ő hogy én elfogadtam, én meg hogy megajánlotta.

Aztán másnap vacsora után megmondtuk a kis mocsótának, na az volt még egy nagy pillanat, ide most le is írom, minden így zajlott, csak épp fele angolul, de ezt most lefordítva írom, de muszáj volt vele kevertem beszélni (J), hogy tudja biztosan tudja, hogy mi az a keresztelés.

- Matthew, te tudod, hogy ki Alex keresztmamija?
- A Csilluci és a Kriccsi?
- Igen.
- És tudod, hogy neked még nincs?
- Hm?!?!?!?! 
- De szeretnél?
- Igem!
- És kit szeretnél?
- A BERNIT!!!!!!!!!

Mit mondjak, majdnem félrenyeltem, mert ezen egy fél másodpercet sem agyalt és egyértelmű volt neki, hogy én kell legyek az, nem valaki a családból, vagy neki is ugyanaz, mint Alexnak, stb. De valahogy mégis akartam tudni, hogy mégis miért és aztán tele szájjal közölte, hogy mert nagyszerű párna vagyok. :) Ennyi. De legalább most nem azt mondta, hogy jól főzök, mert az szokott a nagy vallomásokban még benne lenni, túl azon, hogy én vagyok a best.
Aztán továbbra is örül, utána este is még következő nap is minden pillanatot kihasznált némi puszilkodásra és vallomásokra, csak most már a bestgodmother-je is vagyok, amihez néha hozzáteszi, hogy a fél, de best, mert még ugye nem mentünk el a templomba. :)

Szóval íme, hamarosan a már meglévő két bérma és két keresztgyerek mellé becsatlakozik még valaki. :)