Szénből gyémánt
"Ma a barcelonai repülőtéren összefutottam egy lánnyal. Pontosabban egy rendkívül elegnáns nővel, aki rámköszönt, és én nem ismertem meg először... aztán zavarba is jöttem, mert alig maradt időm készülni az óraátállítás miatt és igencsak elhanyagoltnak éreztem magam mellette.
Zizi, az elegáns hölgy, egykor a kolléganőm volt: bemutatókat szerkesztettünk, kollekciót állítottuk össze. Végzettségét tekintve textilmérnök, annak idején vidékről csábítottam Pestre. Kirobbanóan tehets...éges volt már akkor is. Sokszor elmondta abban az időben, hogy noha nagyon érdekli ez a világ, és vágyott is erősen bele, nem is érti a szerencséjét, amiért pont ő a kivételezett.
Tőlem aztán egy híres angol divatcéghez felvételizett jó néhány év elteltével, a biztatásomra, és nagyon sikeresen, ma pedig az Association des Couturiers Francaises egyik vezető munkatársa. (Ez az a szervezet, amelyik összefogja a francia világhírű dizájnereket, szervezi és rendezi a bemutatóikat.) Röhögtünk és nosztalgiáztunk a régi időkön, felelevenítette azt a gerinchorpasztó terhelést, amit a velem együtt dolgozók voltak kénytelenek elviselni, ha maradni akartak. Mosolygott és azt állította, könyörtelen voltam velük és csak a tökéletes ment át a szűrőn. Ma is emlékszik egy mondatomra, amikor panaszkodott, csak annyit feleltem neki: "Tudnod kell, a gyémánt is egyszerű szénként kezdte. És attól lett drágakő, hogy nyomás nehezedett rá", és hogy ez azóta is a fülébe cseng.
-Tudod mekkora hatással voltál ránk? -kérdezte. -Nagyobb hatással, mint a szüleink!
Férjhez ment, született két fia, ma már majdnem felnőttek és pironkodva vallotta be, hogy a gyerekeit is ezzel a mondattal szokta helyretenni. Meghívott, kérte feltétlenül látogassam meg, ha legközelebb Párizsban leszek. Bár mostanában sokat utazik újra, mert elvállalta az Elie Saab nemzetközi terjeszkedésének vezetését, épp ezért volt Barcelonában is.
Búcsúztunk, elérhetőségeket cseréltünk. Azt mondta, mennyire hálás mindenért, amit tőlem kapott. A gépen arra gondoltam, lehet. De azt nem tudhatja, én mennyit kaptam ma tőle, néhány perc alatt, és milyen nagyszerű érzés, hogy az évek nem teltek hiába."
Zizi, az elegáns hölgy, egykor a kolléganőm volt: bemutatókat szerkesztettünk, kollekciót állítottuk össze. Végzettségét tekintve textilmérnök, annak idején vidékről csábítottam Pestre. Kirobbanóan tehets...éges volt már akkor is. Sokszor elmondta abban az időben, hogy noha nagyon érdekli ez a világ, és vágyott is erősen bele, nem is érti a szerencséjét, amiért pont ő a kivételezett.
Tőlem aztán egy híres angol divatcéghez felvételizett jó néhány év elteltével, a biztatásomra, és nagyon sikeresen, ma pedig az Association des Couturiers Francaises egyik vezető munkatársa. (Ez az a szervezet, amelyik összefogja a francia világhírű dizájnereket, szervezi és rendezi a bemutatóikat.) Röhögtünk és nosztalgiáztunk a régi időkön, felelevenítette azt a gerinchorpasztó terhelést, amit a velem együtt dolgozók voltak kénytelenek elviselni, ha maradni akartak. Mosolygott és azt állította, könyörtelen voltam velük és csak a tökéletes ment át a szűrőn. Ma is emlékszik egy mondatomra, amikor panaszkodott, csak annyit feleltem neki: "Tudnod kell, a gyémánt is egyszerű szénként kezdte. És attól lett drágakő, hogy nyomás nehezedett rá", és hogy ez azóta is a fülébe cseng.
-Tudod mekkora hatással voltál ránk? -kérdezte. -Nagyobb hatással, mint a szüleink!
Férjhez ment, született két fia, ma már majdnem felnőttek és pironkodva vallotta be, hogy a gyerekeit is ezzel a mondattal szokta helyretenni. Meghívott, kérte feltétlenül látogassam meg, ha legközelebb Párizsban leszek. Bár mostanában sokat utazik újra, mert elvállalta az Elie Saab nemzetközi terjeszkedésének vezetését, épp ezért volt Barcelonában is.
Búcsúztunk, elérhetőségeket cseréltünk. Azt mondta, mennyire hálás mindenért, amit tőlem kapott. A gépen arra gondoltam, lehet. De azt nem tudhatja, én mennyit kaptam ma tőle, néhány perc alatt, és milyen nagyszerű érzés, hogy az évek nem teltek hiába."