Lara-koncert
Ezzel a bejegyzéssel már adós vagyok egy ideje. Igazából még akkor akartam megírni, meg is kellett volna, de amire hazabumliztam éjszaka, márcsak elnyúlni vágytam.
A helyszín ugyanaz, ahol volt az egyik Josh Groban-koncert és A Ronan-koncert is. Tudjátok, hogy sokat vacilláltam, hogy menjek vagy sem, stb. Aztán mentem és nagyon meglepő volt, hogy nem volt teltházas. És hogy most először nem akartak mindent (semmit) eladni nekem koncerten, sem Larás bögrést, sem kulcstartót, semmit, de még egy koncert-programot sem. Kicsit csalódott is voltam, szeretem legalább egy fecnit eltenni a jegy mellé.
Most, hogy írok, hallgatok is néhány koncertes dalt, hogy jobban visszajöjjön, amit akartam-akarok mesélni. Most épp ez szól, szeretem, jó dal: https://www.youtube.com/watch?v=L7itPHhYaWc
Sajnos teltház sem, eredetileg elég messze ültem, az emeleti V sorban, de aztán tényleg annyira nem voltak, az emelet két széle szinte teljesen üres, hogy amikor elkezdődött, sokan előbbre ültek, még én is, pedig tudjátok, hogy nem nagyon szoktam ilyet. De így az M sorban kötöttem ki, és még mehettem is volna előbbre. Mögöttem már nem is ült senki.
Szóval, igen, kevesen voltunk, viszont hamar egyértelművé vált, hogy akik ott vagyunk, mi igazán ott akartunk lenni és volt akkora hang(ulat), mint néha egy teltházas koncerten sem. A meghirdetett kezdés (fél 9) után tíz perccel ez a tündérlány már a színpadon is volt. A kis zenekarával, akik egyértelműen, hogy jó csapatatot alkotnak így együtt. Minden klappolt, minden hang a helyén volt, nagyon jók voltak a háttérvetítések, a fények, stb. Ami fura, hogy alig fér óra után már volt húsz perc szünet.
Az is meglepő volt, hogy egyáltalán nem vette csajszisra a megjelenést Lara, kényelmes cipő, bő ruha, az is tök egyszerű. Elég sokat beszélt, többnyire mind a két nyelven (angol, francia) elmondta, amit akart és nagyon-nagyon meg volt illetődve a közönségtől, még ennyitől is és tényleg egyértelmű volt, hogy aki kicsit is nem szereti, nincs ott. A koncert végén is akkora állótaps és ordítás volt, hogy ihajj :) Naná, én is hozzátettem, ami kifért vagy belefért. :)
Sokan mesélt, (felét sem értettem), sokat érzékenyült és sokat énekelt. Újat-régit, mindenfélét, olyan egy Abba-blokkot adott elő, hogy a ház oldala majd' kidőlt! :) és valahogy ebben a nőben semmi sztárkodás, semmi felhajtósdi nincs, jó volt ezt megtapasztalni élőben is.
Aztán persze nem jutnak eszembe a dalok, de volt nagyon sok igazán kedvenc és aztán a ráadás, ami szinte nem is akart véget érni, szív és lélekszaggató Adagio-val :) és persze Jetamie (bár ezen már kicsit gyorsítottak, nem olyan eretvagdosós lassú), de örülök, hogy 'megvolt' élőben.
És mit van tenni, elindult valahonnan bentről a magyar szöveg és néhány A-ós hang és majdnem el is vesztettem a dalt, de ezt mindig nagyon szeret(t)em.
Ezt már annyit és annyiszor hallottam, hogyha összeszedném magam, el is tudnám énekelni (nem fogom, nem kell félni), és olyan jó volt beleénekelni a világba, hangosan. Sokakkal. Együtt. És most bele is borzongtam, ahogy ezt így hallgatom, mert élőben ott fent a magasban, nem is hallottam, hogy ennyire nagyot szólt, pedig tényleg nem voltunk túl sokan.
Szóval tényleg jó élmény volt, fáradt voltam nagyon, és valahogy másra is számítottam, de örülök, hogy elmentem végül. A kezdő dalt a világért eszembe nem jutna most, az a végén is volt extraextraráadásként és még napokkal később is ment a fülemben, de most elveszett valahogy. Majd ha beugrik, linkelem.
Közben meglett :) :) https://www.youtube.com/watch?v=KmsCgSGQOk4
A kislányáról (aki már igazából nem is annyira kicsi), de több konfban is beszélt és nagyon jó a dal, amit a férjével énekelt, mármint úgy, hogy csak ő volt ott, a másik nem.