Az újabb sztár
Nem mondom, mostanság tarolnak a mocsóták, ma újabb okleveles érkezett, tehát megint koccintottunk. :)
Ma már senki ne kérdezte meg, hogy mi az. :)
Ennek a lényege az, hogy megdicsérték, amiért minden nap olvas és még naplózzuk is. (Ami amúgy kötelező, tehát kicsit különös is az egész, tehát ezek szerint attól, hogy muszáj, még nem csinálja mindenki...)
Ezzel most úgy dicsekszem, hogy tulajdonképpen saját magammal vagyok elégedett. :) De nagyon.
És azt hiszem a vállveregetésemnek ez a fórum az egyetlen lehetséges színtere, tehát íme.
Alex-szal volt némi harc, mert nem szeret(ett) olvasni, ezért ment a duzzogás, hogy miért kell minden nap olvasni, meg izé, meg stb... De ő akkor is utál olvasni és ezt nagyon hangoztatta, nekem meg ez úgy fájt, mintha azt mondaná valaki, hogy dobjuk tűzre a könyveket.
És próbáltam mindent, magyaráztam keresztben-hosszában, hogy miért fontos, hogy olvasson és jól olvasson, ha másért nem, mert valahogy meg kell értse a matek szöveges feladatot is; vagy hogy lesz játékprogramozó, ha nem tudja mit olvas, stb. Na ennél azért kreatívabb voltam, és csak bízni mertem abban, hogy amilyen érdeklődő és okos kissrác, talán csak az a gond, hogy még nem találta meg, mit szeretne olvasni. Végre talált ilyet- amúgy borzalmas - de legalább olvas. Az is segített, hogy az iskolai könyvek nem papírformában jönnek, hanem e-könyvben és tableton valahogy jobban megy az olvasás, könnyebb volt rászoktatni a napi 15-20 percre. (Korábban nem az én dolgom volt a napi olvasás, csak azt láttam, hogy nem történik semmi olvasás (nem hogy naponta, de hetente sem), a gyerek meg nagyon rosszul olvas, ezért inkább cselekedtem...)
Szóval egyszer csak végre beraktam a napi rutinba és tök egyértelmű lett neki, hogy házit írunk, gyakorol a gitáron, majd olvas, stb. Én meg naplózom minden nap, legalábbis hétfőtől-péntekig ez történik, a többiről most nem beszélnék. És ezt szerencsére észrevette a tanítónénije és még el is ismerte iskolai szinten (ezeket a papírosokat egy pénteki összeröffenésen osztják, osztályonként egy-egy ember kaphatja és nincs rá lehetőség minden pénteken, csak kb havonta kétszer).
És ez csak az egyik gyerek.
A másikkal ugyanez történik, de Ő nem gitározik, hanem fagottozik, megjegyzem, nagyon-nagyon ügyes a kis hat és fél évével egy egyáltalán nem könnyű hangszeren (bár szerintem olyan nincs is, ahogy könnyű idegennyelv sem), ő nagyon jól olvas, mert vele kezdettől naponta olvastunk, akár az én dolgom volt, akár nem. De vele az írást még pluszban gyakoroljuk - meg is lett az eredménye a múlt heti oklevéllel. :)
És közben mindünkre (én, plusz 2 db mocsóta) nagyon büszke vagyok ilyenkor, hogy lám, mégiscsak van értelme a napi erőfeszítésnek, és igyekszem nem azt mondogatni, hogy ugye, én megmondtam? :)
Pedig de, én megmondtam, hogy a napi gyakorlásnak meg kell legyen az eredménye. És meglett, vagy nem lett? Meg, bizony! :)
Ma már senki ne kérdezte meg, hogy mi az. :)
Ezzel most úgy dicsekszem, hogy tulajdonképpen saját magammal vagyok elégedett. :) De nagyon.
És azt hiszem a vállveregetésemnek ez a fórum az egyetlen lehetséges színtere, tehát íme.
Alex-szal volt némi harc, mert nem szeret(ett) olvasni, ezért ment a duzzogás, hogy miért kell minden nap olvasni, meg izé, meg stb... De ő akkor is utál olvasni és ezt nagyon hangoztatta, nekem meg ez úgy fájt, mintha azt mondaná valaki, hogy dobjuk tűzre a könyveket.
És próbáltam mindent, magyaráztam keresztben-hosszában, hogy miért fontos, hogy olvasson és jól olvasson, ha másért nem, mert valahogy meg kell értse a matek szöveges feladatot is; vagy hogy lesz játékprogramozó, ha nem tudja mit olvas, stb. Na ennél azért kreatívabb voltam, és csak bízni mertem abban, hogy amilyen érdeklődő és okos kissrác, talán csak az a gond, hogy még nem találta meg, mit szeretne olvasni. Végre talált ilyet- amúgy borzalmas - de legalább olvas. Az is segített, hogy az iskolai könyvek nem papírformában jönnek, hanem e-könyvben és tableton valahogy jobban megy az olvasás, könnyebb volt rászoktatni a napi 15-20 percre. (Korábban nem az én dolgom volt a napi olvasás, csak azt láttam, hogy nem történik semmi olvasás (nem hogy naponta, de hetente sem), a gyerek meg nagyon rosszul olvas, ezért inkább cselekedtem...)
Szóval egyszer csak végre beraktam a napi rutinba és tök egyértelmű lett neki, hogy házit írunk, gyakorol a gitáron, majd olvas, stb. Én meg naplózom minden nap, legalábbis hétfőtől-péntekig ez történik, a többiről most nem beszélnék. És ezt szerencsére észrevette a tanítónénije és még el is ismerte iskolai szinten (ezeket a papírosokat egy pénteki összeröffenésen osztják, osztályonként egy-egy ember kaphatja és nincs rá lehetőség minden pénteken, csak kb havonta kétszer).
És ez csak az egyik gyerek.
A másikkal ugyanez történik, de Ő nem gitározik, hanem fagottozik, megjegyzem, nagyon-nagyon ügyes a kis hat és fél évével egy egyáltalán nem könnyű hangszeren (bár szerintem olyan nincs is, ahogy könnyű idegennyelv sem), ő nagyon jól olvas, mert vele kezdettől naponta olvastunk, akár az én dolgom volt, akár nem. De vele az írást még pluszban gyakoroljuk - meg is lett az eredménye a múlt heti oklevéllel. :)
És közben mindünkre (én, plusz 2 db mocsóta) nagyon büszke vagyok ilyenkor, hogy lám, mégiscsak van értelme a napi erőfeszítésnek, és igyekszem nem azt mondogatni, hogy ugye, én megmondtam? :)
Pedig de, én megmondtam, hogy a napi gyakorlásnak meg kell legyen az eredménye. És meglett, vagy nem lett? Meg, bizony! :)