Lila-nap, korai babák

Bár kicsi a berno-blog publicitása, de akkor is felhívom a figyelmet valamire. :) Fontosnak, nagyon fontosnak tartom. Ha otthon lennék, ott lennék.

Bár nem vagyok-voltam klasszikus korai baba, csak pár héttel jöttem előbb, mint gondolták volna, de az utóbbi időben egyre érzékenyebb vagyok velük kapcsolatban, a korábbiakhoz képest (is). Talán mert tudok egy babát, aki sok hétig úgy gondolta, hogy korai baba akar lenni, aztán megbékélt és inkább kivárt és csodaszép lett, és tudok egy másik babát, aki  - milyen érdekes - nagyjából pont egy időben érkezett volna, mint az előzőleg említett, de bizony ő tényleg nagyon korán érkezett. Pont akkor, amikor a másik is rémületben tartotta a környéket. Van párhuzam bőven, mindenhol az apukát ismerem, két jó ember, és mindkettő nagyon megérdemli, hogy egészséges, boldog babája legyen. Mindkét esetben kisfiúról van szó és mindegyik Á betűs.
Na, mit szóltok?! Most raktam össze, most esett le az egyik a másik után, döbbenet.

Szóval a korai baba témára nagyon-nagyon érzékeny lettem, mert ez a pici baba bizony nagyon küzd. Nagyon pici és nagyon-nagyon küzd. És a szüleinek nem könnyű. Az egész családnak nem az. Azt kívánom, hogy bár tudnék valamit, valahogy segíteni. Bármit, bárhogy. /De nem tudok, 'csak' imádkozom. Nem keveset./ Amitől picit könnyebb lenne, de leginkább, hogy ez a baba erős legyen és egészséges. És végre tudjanak hazamenni, hónapok után hadd legyen otthon a kis ágyikójában. És akkor még nem beszélünk azokról, akik ezekért a babákért olyan sokat tesznek.
Amikor a mentálon voltam, két irányból találkoztam kicsit ezzel az egésszel. Ismertem ott egy gyerekorvost, aki nagyon sokáig dolgozott a koraszülött osztályon. Soha nem felejtem el azt az előadást, amikor erről az időről beszélt. Később meg a laktációs vonalon találkoztam az iciripicuri babaákkal.

Csütörtökön lesz a koraszülöttek világnapja. Gondoljatok ismeretlenül is egy-egy ilyen pici babára, drukkoljatok, imádkozzatok értük. És a családjukért és azokért, akik dolgoznak velük-értük.

Itt egy program, ha valaki épp arrajárna, és/de ha lilát nem is vesztek magatokra, gondoljatok rájuk.
November 17-én a Lánchidat is lila fény borítja majd, énekszóval megyünk át a Duna felett, a Clark Ádám térre átsétálva 16:30-kor pedig már kánont is énekelünk!

A Melletted a helyem Egyesület csapata szimpátiasétát rendez a lilára világított Lánchídon, amelyre várják mindazokat, akik jelenlétükkel szeretnék felhívni a figyelmet a legkisebb hősök, a koraszülött babák erejére és az őket segítő orvosok, fejlesztők, ápolók és nem utolsó sorban a támogató családok, barátok együttműködésére – a családbarát koraszülöttellátás jelentőségére.

A Magyar Tudományos Akadémia elől 16.00 órakor induló séta jelképesen hidat képez az érintettek és a segítők között.

Mi, a Te hangodat ismerem program képviselői is ott leszünk, együtt énekelünk veletek.
Szeretettel várunk mindenkit!


A te hangodat ismerem program csapata egész héten lila színbe öltözteti magát, és minden nap a koracsaládokra gondolva énekli a Cifra palota kezdetű, ismert biztató dalocskát.
Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
Apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én.
...
Csütörtökön, a Koraszülöttek Világnapján ti is énekeljétek, akár munkahelyen, vagy otthon, utcán, parkban
https://www.facebook.com/atehangodatismerem/?hc_ref=NEWSFEED&fref=nf