35 perc

35 percről igazából egy dal kellene beugorjon,de ma ennyi ideig tátottam a számat - a fogorvosnál. :) aztán utána órákig voltam beszédképtelen a zsibbadás miatt, ami annyira hülye érzés volt,hogy az utcán jártamban-keltemben a kirakatban vadásztam az arcomat,hogy tényleg akkora -e,mint ahogy érzem -értsétek jól... :) meg hogy nem folyik -e belőlem valami kifelé. :)
Kicsit nehéz volt, mert ötye előtt voltam,viszont ma kiderült, hogy lehet valaki szórakoztató némán is
:)
Persze közben próbáltam kihasználni az időt,úgyhogy a gyógynövényes boltban (csurig volt) átadtam leírva,hogy mit szeretnék... Aztán elmentem vigaszdíjért a könyvesboltba,ahol folyton beszélgetni akartak velem: segíthetnek-e; mit szeretnék; kérek -e számlát ; kérek-e táskát; pay pass-os e a kártyám...

Este hétre (5 óra szájzár után) újra beszédképes voltam,addigra volt négy különböző nem fogadott hívasom.

Szerdán ismétlés, de ott már jobban szervezek felülök a vonatra. :) Csendesen olvasok majd. Mire hazaérek,már tudok majd beszélni is. Remélem életem értelme nem pont most ül mellém a vonaton. :))