Medvék

A medvék persze jelen voltak, ezt láthattátok a képeken is. Némelyiknek története van, de azt hiszem igazából kettőnek, túl azon, hogy néhányat igazán haza tudtam volna hozni, de nem lehetett.

Mutatom a legfurábbakat, amelyek eléggé Chubacca-típusúak lettek. Nagyon drágán kelnének el, ha elkelnének és nézzétek az arcukat! :) Főleg a legfelső milyen mérges, hogy ott kell üljön.

Aztán a világvégi medvék csuda édesek voltak.

Aztán mutatom az abszolút kedvencet, aki előtt konkrétan ácsorogtam utolsó délután, dacolva a józan ész minden akármicsodájával:

Itt van három nézés, mind más. Szóval nem egyformák. De ezzel a kis szomorúval itt elől az történt, hogy épp feléjük tartottam, amikor előttem odaugrott egy picilány (apukájával volt), odarepült, lekapta a másodperc ezredtöredéke alatt, megölelte, megpuszilta és odasúgta neki: I love you! Még ölelgette kicsit, aztán letette és elköszönt tőle... Én meg csakálltam és majdnem elsírtam magam. A kislány nem vihette haza  a medvét, és én sem. És csóri ott ült szomorúan a nagy lábaival.