Harmadik nap (St Just, Truro)

Nos, röviden és tömören ez a nap a rossz döntések és a lehető legpocsékabb időjárás napja volt. Aznap reggel nemcsak esett, de ömlött. Egész nap aztán.

De mit van tenni, próbáltam úgy csinálni, hogy olyan helyekre menjek, ahol nem a tenger van - jó vicc, mindenhol az volt. :)

Na, szóval összecihelődtem, beöltöztem aztán újra buszállomás. Igazából Truro-ba készültem, de aztán mégsem, és itt rontottam el. Megláttam egy másik buszt várakozás közben, ami St Just felé ment, amiről úgy rémlett, hogy sokat olvastam, vagy valami van a közelben. Na, nem kellett volna erre menni, egyértelmű. Semmi nem volt, vagyis de igen, ez igaz, csak nagyon nagyon messze, főleg gyalog. Vagyis elérhető lett volna, de nem olyan pocsék időben. Mert hogy konkrétan szélvihar volt, süvítő szél. Komolyan. Nem hittem el. De még most sem.
Poldark-os helyszín több is lett volna, egy főleg, de ezen az úton aznap nem volt kedvem végigmenni másfél mérföldet...

Még láttam egy helyi sajátosságot, épp valaki próbálta eladni az aznapi fogást:
Néhány kép, csak úgy a hihetőség miatt :)

Visszabaktattam a buszhoz és elindultam, hogy vissza Penzance, majd Truro. A buszon még volt egy érdekesség, egy pasas teljesen úgy nézett ki mint a felügyelő a Gran Hotel-ben. :)

Csak, hogy Penzance előtt eggyel rájöttem, hogy ott egy kert, amit akartam... Második rossz döntés, mert amikor már leszálltam láttam, hogy zárva van aznap...
Álltam az út szélén és nem jött, hogy elhigyjem, a következő buszig megint egy órát kellett várni. Sajnáltam az elvesztegetett időt leginkább, főleg a saját hülyeségemet, meg az egészet és nagyon fáztam. Nem volt mit tenni, el kellett ott totyorogva múlatni az időt ázva.
Ekkorra már a kukába tudtam volna vágni a hülye kis esőkabátomat, úgyhogy éhesen és mérgesen, ahogy visszaértem Penzance-ba, bementem az első sportboltba és vettem egy rendes vízálló kabátot (amiből hasonló már van itthon kettő, szóval életem végéig vízálló tudok lenni innentől). Nagyon szívtam a fogam közben, mert ez egyértelműen nem volt benne a nyaralós budget-ba, de hogy beteg legyek utána és másnap felkelni se tudjak és mehessek gyógyszertárba, azt sem akartam, úgyhogy a kisebbik rosszat választottam. Szóltam a boltban, hogy köszönöm, nem kérek táskát, és lehetne-e hogy levágják az árát és bemenjek a fülkébe, mert bizony vizes vagyok, át kellene öltöznöm. Szóval fizettem, fülke, táskából váltóruha ki, új dzseki fel és szárazan elhagytam az üzletet. Viszont: tökéletesen passzol az új kirándulós cipőmhöz. :) Óh, és volt még egy érdekesség. Reggelizés közben mindig valamilyen rádió szólt halkan az étkezőben és többször is hallottam már eddigre is egy dalt, aminak nagyon jó hangzása és dallama volt, de a refrén ragadt meg valahogy, hogy ...don't worry... - és mit hallottam meg épp dzsekiválogatás közben, na mit...? Hát persze, ezt... :) Próbáltam azóta rákeresni, de nem megy, mert csak ennyi szövegre emlékszem, erre meg a régi klasszikus jön fel. Lehet, hogy kellene rádiót hallgatni itthon is, és hátha beugrana.

Itt újra, vagyis most már tényleg felszálltam a Truro felé tartó buszra. Közben esett, hosszú volt az út is, lehet, hogy közben el is aludtam, de végre ott voltam. Na, még csak ott ömlött az eső.

Truro
A város székesegyházáról, macskaköves utcáiról és György korabeli épületeiről ismert.
Az egykori vásárváros és kikötő ma Cornwall közigazgatási központja. A sok szép György kori épület azt a gazdagságot tükrözi, amelyet az 1800-as években virágzó ónbányászatnak köszönhetett a város. A 16. századi plébániatemplomot 1876-ban újjáépítették és ezzel Truro katedrálisa lett az első székesegyház Angliában, amelyet azután emeltek, hogy Wren megépítette a Szent Pál székesegyházat. A pazar szépségű épület tornyaival és tornyocskáival, keskeny lándzsaablakaival inkább franciának, mint angolnak tűnik. A kockaköves utcákat szegélyező üzletekben a környék kézművesiparának legszebb termékeit árulják. A Royal Cornwall Museum a grófság történetével ismerteti meg az érdeklődőket, és külön részt szentel az ónbányászat, a metodizmus és a csempészet bemutatásának.

Megkerestem az információs irodát, aztán a katedrálist és a múzeumot. Utóbbi picit csalódás volt, mert ugyan oké, hogy mindig változnak a kiállítások, de most semmi igazi nem volt, épp pár nappal voltam a Poldark kiállításnak. De olyan fancsali arcot sikerült vágni, hogy megszántak és kaptam egy prospektust tilosban. :) Ja, azért volt egy érdekes rész, ki volt már akkor állítva az eredeti Poldark -könyv néhány kézirata. :) Meg néhány érdekesség még ezzel kapcsolatban.

A múzeumban volt még egy érdekes dolog, egy kiállítás. Nagyon szép és megkapó képek voltak, érdekes történettel és érdekes kiállítási móddal. http://www.tony-foster.co.uk/


A katedrális nagyon szép volt, de valahogy nem volt meghitt, vagy én nem voltam az - nem is csodálom túlzottan - , de legalább sikerült néhány képet csinálni, miután a néni az ajtóban kötelező-erősen ajánlott adományként de belépő nincs címszóval legombolt rólam három fontot, ami igazából tényleg semmi ahhoz képest, hogy sok katedrális 15-20 fontos belépővel látogatható. Nagyon szép épület és nagyon letisztult, az oltári képe pedig nagyon egyedi, tele történettel.


Találtam menetközben egy nagyon szép galériát, még egészen az elejéig, és gondoltam majd visszajövök, mert annyira tetszett, de jobb is, hogy nem mentem be, mert nem tudom, hogy megtudtam-e volna állni költés nélkül.


Na de itt a megdöbbentőbb az volt, hogy az egyik sarokban csináltak egy karácsonyi shop-ot , és megtudtam, hogy már egyre jön karácsony...

Truro-t egyébként azért akartam nagyon látni, mert mostanában több könyvben is feltűnt amiket olvastam.

Óh, és ácsorogtam kicsit a kirakat előtt is és bent is:
Bent is csak álltam, mert két könyv, album is nagyon tetszett, de mindegyik elég drága, úgyhogy az egyiket ki fogom választani és az lesz a karácsonyi ajándékom, úgy döntöttem.


Túl sokáig nem is maradtam itt, gondoltam olyan hosszú az út, inkább visszamegyek, elköltöm az utolsó vacsorámat rendesen a parton, de inkább hazavittem, mármint a hotelba. Isteni volt. :)


És megint találtam bodzás itókát, nagyon finom volt és egyben egy helyi családi vállalkozással is jót tettem.

Kicsit még sétálgattam a városban, találtam egy kihívás térképet, amit jó lett volna lekövetni, de már mindegy, ezeket a képeket majd  a Penzance mappában mutatom.
Azért az még hozzátartozik a történethez, hogy nagyon erős szél és vihar volt gyakorlatilag, érdemes nézni, hogy a hullámok hova csapnak fel, néha a korlát tetejéig, pedig az ott nagyon sok méter, nekem elhihetitek.

Este pedig a BBC-n megnéztem a Szombat esi láz itteni megfelelőjét, konkrétan két embert ismertem belőle fel az egyik Anastacia, a másik meg a BBC-s bemondó a reggeli műsorból. Utána kezdődött az x-faktor is, de még az elején lévő idiótaságokkal, azt nem bírtam nézni. Összeszedtem minden fecnimet, megnéztem, hogy mire van még másnap realitás, bepakoltam a táskákat, hogy reggel minél előbb tudjak indulni és újult erővel még jól kihasználni az utolsó cornwall-i napomat.