Régi képek

Óh, majdnem elfelejtettem megmutatni, milyen ezerhatszázkilencvanhat éves képeket vadásztam le otthon... :)
Tudjátok, múltkor valaki kihívott 15 évvel korábbi képpel, de abból az időből egy vállalhatót sem találtam, minden vállalható fényképem 30 évvel korábbról való, vagy még korábbról... :)

Mutatnám a kedvencemet a portfóliómból a kedvenc fotelomból (már sajnos nincs forgalomban).

  

Aztán van egy gyöngyszem, főleg a 'hogy csináljunk a legkisebb gyerekről úgy fényképet, hogy még a fűből se látszódjon ki' c. kategória győztese, és aha, még a fekete-fehér időszakból:

Aztán én és a kisebbik tesóm (mármint a kisebbik idősebb tesóm, 5 évvel idősebb) az új dzsörzé öltönyében fogatlanul... :))) Na és én a villanó gumibugyimban, DE! tűzpiros surranóban! :)

Na, és ha valaki nem értené a táskák iránti hóbortosságot (bár ez itt csak kellék volt):

Aztán ez is egy kedvenc, ez biztosan bucsuvasárnap lehetett az új puskákkal, és ott a fejen az egy Edda-feliratú sapi, a csatom pedig a fapapucsommal harmonizál! :) - és úgy tűnik a harisnya meg szúrt ;)

és egy rémes óvodás emlék (vagyis egy a sokból):

tavasszal kerültem oviba (három és félévesen), és rögtön a nagycsoportosok közé kerültem, mert úgy gondolták a nemkedvenc óvonénik, ha az unokatesómmal kerülök egy csoportba, aki aztán pár hónap múlva elmegy iskolába, az a hasznomra lesz...

Na, megint a legkisebből csinálták a legkisebbet, mégcsak a padra sem fértem oda, azt sem mondták, hogy fényképezés lesz, ezért ott virulok a kis piros mamuszkámban és a cicanacimban, de legalább a mellénykém csinos volt, és a jelek szerint épp túl voltam egy újabb bőgésen. Az oviban töltött éveim megtanítottak arra, hogy minden gyereket sajnáljak és megértsek az oviban... ;)

Sokáig óvónéni akartam lenni - na nem azért, hogy visszavágjak :)) , hanem pont amiatt, hogy ne legyen több üvöltő és bőgő gyerek az oviban.