Mo. - 2. nap. - május 26. csütörtök
Visszaemlékezve egy fura nap volt nagyon és valahogy nem nagyon akartak sikerülni a dolgok, folyton késtem, folyton csúsztam. De valahogy véget ért. :)
Nem egyszerű a tervezés sem sosem, mert igyekszem mindenre-mindenkire időt szánni, de nehéz belőni, hogy egy óra vagy mennyi van egy-egy helyen, hogy érek át a helyszínek között és az is kínos, hogy néznem kell az órát, de ez most egy ilyen időszak.
Már reggel tízkor késésben vagyok, de küzdök tovább - a számomra jelenleg szokatlan meleggel is. :)
Az estére tervezett Nyomorultak előadás nem jön össze jegyhiány miatt, ezt szomorúan muszáj tudomásul vennem.
Aztán elindulok a nagy dombra, a Ménesi út tetejére. :) Gyomorszorongató emlékek között, sokszor másztam meg azt a meredeket késésben, vizsgára menve, vizsgaeredményért araszolva. Abban az időben még oda kellett felmennem azért is, hogy vajon felvettek-e, a Neptun még gyerekcipőben sem járt, tehát az írásbeli vizsgákat a tanszéki ajtóra tették ki, stb... De megvan, minden passzol, még tudom a járást, a TO-ra is. :)
Átveszem remegő kezekkel és büszkén feszítve A fontos papírt és mellé még a leckekönyvet is.
Kicsit zavar - azóta is - , hogy össze-vissza átlagoltak, és még az oklevélbe is beírták a minősítést, közben meg csak az index hátsó lapjain lelhető fel, hogy a záróvizsgám amúgy ötös volt. Na sebaj, majd nem nézegetem túl sokat. ;)
Ahogy kicaplatok az épületből, most először leülök az udvaron lévő padok egyikére és átadom magam az élménynek. :)
Nem egyszerű a tervezés sem sosem, mert igyekszem mindenre-mindenkire időt szánni, de nehéz belőni, hogy egy óra vagy mennyi van egy-egy helyen, hogy érek át a helyszínek között és az is kínos, hogy néznem kell az órát, de ez most egy ilyen időszak.
Már reggel tízkor késésben vagyok, de küzdök tovább - a számomra jelenleg szokatlan meleggel is. :)
Az estére tervezett Nyomorultak előadás nem jön össze jegyhiány miatt, ezt szomorúan muszáj tudomásul vennem.
Aztán elindulok a nagy dombra, a Ménesi út tetejére. :) Gyomorszorongató emlékek között, sokszor másztam meg azt a meredeket késésben, vizsgára menve, vizsgaeredményért araszolva. Abban az időben még oda kellett felmennem azért is, hogy vajon felvettek-e, a Neptun még gyerekcipőben sem járt, tehát az írásbeli vizsgákat a tanszéki ajtóra tették ki, stb... De megvan, minden passzol, még tudom a járást, a TO-ra is. :)
Átveszem remegő kezekkel és büszkén feszítve A fontos papírt és mellé még a leckekönyvet is.
Kicsit zavar - azóta is - , hogy össze-vissza átlagoltak, és még az oklevélbe is beírták a minősítést, közben meg csak az index hátsó lapjain lelhető fel, hogy a záróvizsgám amúgy ötös volt. Na sebaj, majd nem nézegetem túl sokat. ;)
Ahogy kicaplatok az épületből, most először leülök az udvaron lévő padok egyikére és átadom magam az élménynek. :)
Azt is mutatom, hogy milyen nagyon zsenge virágszál voltam, amikor elkezdtem a főiskolát, éppencsak húszéveske voltam, abból az időből közületek azt hiszem csak egy szem ember ismert.
Ebédre vár a kedvenc túrógombócom meg némi kapkodás már megint, és mivel a színház törölve estére, egy tali jön a csodálatos Lotz teremben meg egy mozi: Gyerekkel jön a szerelem. Hát mondjuk azt, hogy ez is egyszernézős volt.
A Lotz terem még mindig nagyon szép és végre megehetem a régóta várt Rákóczi túrósomat. Még mindig nagyon szeretem.
