Én
Mindig érdekes, amikor valaki rólunk készít képet - lehet fénykép vagy egy rajz, mert az egyben azt is mutatja, hogy az ő szemével milyenek vagyunk, ő hogy lát - vagy negatívan azt is mondhatnám, mire képes ábrázolás terén. :)
Az utóbbi kb két hétben Matthew kétszer is lerajzolt, egyik bizonyos értelemben borzalmasabb mint a másik, közben meg nagyot vihogtam mindkét esetben. :)
Az első egy iskolai project kapcsán készült, posztert kellett csináljon, hogy milyen veszélyek is vannak a házban, mire kell figyelni. Majdnem nem is lett project, mert én azt hittem, hogy rég kész van (szülői adag volt), végül utolsó reggel kisült, hogy nincs kész és határidő van. Bravo... Ez az izgulósabb gyerekkel esett meg, tehát nem volt mentség, nem lehetett tolni rajta, így hát reggel fél 8-kor nekiálltunk posztert csinálni. Aha, most lesz hat...
Azt sem tudtam hol vagyok, de muszáj volt. Szerencsére volt ötlete és mivel épp úgy tűnt, a hőse vagyok, azt mondta, lerajzol engem. Dagadt a májam, amíg meg nem láttam magam: :)))
Semmi szín nincs a rajzon, csak a számon van - nem kevés - rúzs... Nem tudom, honnan szedte ezt, mert ez a gyerek engem életében nem látott rúzsosan. :)
Kezdtem kétségbeesni, hogy ez a rajz nem épp iskolai project munkára lesz alkalmas, így legalább annyit elértem, hogy kaptam ruhát. :)
Az utóbbi kb két hétben Matthew kétszer is lerajzolt, egyik bizonyos értelemben borzalmasabb mint a másik, közben meg nagyot vihogtam mindkét esetben. :)
Az első egy iskolai project kapcsán készült, posztert kellett csináljon, hogy milyen veszélyek is vannak a házban, mire kell figyelni. Majdnem nem is lett project, mert én azt hittem, hogy rég kész van (szülői adag volt), végül utolsó reggel kisült, hogy nincs kész és határidő van. Bravo... Ez az izgulósabb gyerekkel esett meg, tehát nem volt mentség, nem lehetett tolni rajta, így hát reggel fél 8-kor nekiálltunk posztert csinálni. Aha, most lesz hat...
Azt sem tudtam hol vagyok, de muszáj volt. Szerencsére volt ötlete és mivel épp úgy tűnt, a hőse vagyok, azt mondta, lerajzol engem. Dagadt a májam, amíg meg nem láttam magam: :)))
Semmi szín nincs a rajzon, csak a számon van - nem kevés - rúzs... Nem tudom, honnan szedte ezt, mert ez a gyerek engem életében nem látott rúzsosan. :)
Kezdtem kétségbeesni, hogy ez a rajz nem épp iskolai project munkára lesz alkalmas, így legalább annyit elértem, hogy kaptam ruhát. :)
A másik rajz pár napja született.
Ezen az vagyok én, akinek a villám-tűz-ördögszarv áll ki a fejéből. :))) Faggattam a gyereket, hogy ez vajon mégis mit akart jelenteni, de csak kuncogott, hogy épp azt ordítom itt, hogy nem vagyok bajban, mellettem Alex áll és Matt pedig a kép felső sarkában vigyorog. (az nem egyértelmű, hogy én lövök-e, vagy engem lőnek)
A történethez hozzátartozik, hogy előző délután ő volt éppenséggel bajban, aztán majd büntiben, nekem meg forgott a szemem és nőtt a fejem (sosem kiabálok egyébként, tudok mérgelődni másként is); mire Alex huncutul csak odavetette angolul nekem, hogy fel ne robbanjon a fejed, Berni ... ;) Aznap este a szülői kérdésre (minden rendben volt-e délután), épp úgy gondoltam, hogy apróságokkal nem mártom be a gyereket, hiszen már lerendeztük délután; mire Alex előadta, hogy persze, rendben voltak, de az én fejem majdnem felrobbant. Köszönöm.
Másnap megszületett ez a rajz az iskolában Matthew-tól.