Adele-ról
Nem tudom, hogy is kezdjem. :)
Csapongani fogok és lehet, hogy pár nap múlva is visszatérek.
A tegnapi koncerten hogy ott voltam, talán nem is valóságos. Mert ami ilyen jó és beteljesülős, talán nem is lehet valóságos. A tegnapi koncertre nagyon vágytam. Évekkel ezelőtt megfogalmaztam és nem gondoltam volna, hogy egy ilyenen ott lehetek.
Adele az életem része, vagyis a dalai. Nagyon sokhoz konkrét emlék, helyszín, személy kapcsolódik. Másikak maguktól érintettek meg.
Szóval már órákkal a koncert előtt ott lődörögtem. Mert ugye nehogy lekéssem. :) De valahogy nem jött az izgalom, a koncert előtti bizsergés, csak fáradtságot éreztem. Aztán elkezdődött és azt mondtam magamnak: hülye vagy? mit nyervogtál előtte?! :) Ráadásul a tegnap délelőttöt leszámítva nagyon régen nem hallgattam már Adele-t huzamosabb ideig. A csaj pont olyan, mint gondoltam. Bár ez nem is igaz, mert még többet adott. Tudjátok, hogy a Royal Albert Hall-os koncertjét nagyon szerettem, megvan dvd-n, sokat néztem-hallgattam. De ez a tegnapi ezen sokszorosan túltett.
Az egy dolog, hogy a sokezer ember előtt olyan közvetlen volt, hogy sokan azt egy szobában sem tudnák megtenni öt ember előtt. A hangja olyan erős és lágy volt egyszerre, hogy elképesztő. Azt már nem is mondom, hogy stúdióminőségben tette mindezt.
Több mint két órán úgy állt szünet és vendégénekesek nélkül a színpadon egyszál maga a zenészeivel együtt, mintha az csak öt perc lett volna. Nem volt semmi felesleges sem ruhából, sem kellékből sem zenészből. Teljesen profi volt, nem beszélt túl sokat, jó helyen voltak a spontán megnyilvánulásai, csak ömlengeni vagyok képes, pedig női ékesekkel kapcsolatban nagyon kevesekkel vagyok így. :)
És ami a még nagyobb dolog, egy ekkora épületben ennyi ember előtt olyan meghitt hangulatot csinált néhány dalnál (csak ő és egy-egy zongora, vagy a másiknál két gitár), hogy ez az igazi tehetség.
Újra elbűvölt a tehetség ereje, hogy milyen az, amikor valakinek ekkora adottsága van és jól sáfárkodik vele. Sokkal érettebbnek tűnt, mint pár éve, jó volt nagyon a ruhája is, az egész megjelenése totál profi volt.
És ne felejtsem el, hogy nemcsak az új cd-ről voltak dalok (vagyis arról csak néhány), hanem az előző kettőről is, és nemcsak a legismertebbek.
Ha minden igaz, akkor ezek voltak a dalok, vagyis a sorrendet nézve is: (Alálinkeltem a dalcímeknek, tehát ha rákatt után youtube-os link van alatta, meg tudjátok nézni-hallgatni, ha nem lenne ismerős. - némelyik már idei koncertfelvétel)
Hello
Hometown Glory
One and Only
Rumour Has It
Water Under the Bridge
I Miss You
Skyfall
Million Years Ago
Don't You Remember
Send My Love (to Your New Lover)
Make You Feel My Love (Bob Dylan cover)
Sweetest Devotion
Chasing Pavements
Someone Like You
Set Fire to the Rain
Encore:
All I Ask
When We Were Young
Rolling in the Deep - ezt nagyon remélem, hogy nem kell bemutatni, ha mégis, akkor sosem olvastad a blogot! :)))
A Skyfall-lal lepett meg legelőször, na ez az egyik dal, ami személyes okok miatt kedvenc. Tátott szájjal pislogtam és nem akartam hinni a fülemnek. Nagy ajándék volt! :)
A Someone like you-t sokáig nem szerettem, mígnem egyszer ajánlásra kaptam és onnantól sok minden megváltozott. Ez a dal Adele-nak is nagyon személyes, mindig nagyon megérintve beszél róla, így volt ez tegnap is, ezért muszáj is volt bőgni rajta egy sort. :)
A Rolling in the Deep-et nagyon akartam. :) Az volt az első őrületes kedvencem tőle, nagyon-nagyon reméltem, hogy nem marad le a végéről. Nem is maradt le. Szétszedtük rá az Arénát. :)
Más nem is jut most eszembe, talán majd később, de mindenképp el kell mondjam, hogy hálás vagyok nagyon, amiért tegnap ott lehettem. Csináltam néhány videót Okoskával és meglepő módon még jó is lett, néhányat a rezonálás miatt le kellett törölni, de a többi igazi bizonyíték, hogy tényleg ott voltam.
Csapongani fogok és lehet, hogy pár nap múlva is visszatérek.
A tegnapi koncerten hogy ott voltam, talán nem is valóságos. Mert ami ilyen jó és beteljesülős, talán nem is lehet valóságos. A tegnapi koncertre nagyon vágytam. Évekkel ezelőtt megfogalmaztam és nem gondoltam volna, hogy egy ilyenen ott lehetek.
Adele az életem része, vagyis a dalai. Nagyon sokhoz konkrét emlék, helyszín, személy kapcsolódik. Másikak maguktól érintettek meg.
Szóval már órákkal a koncert előtt ott lődörögtem. Mert ugye nehogy lekéssem. :) De valahogy nem jött az izgalom, a koncert előtti bizsergés, csak fáradtságot éreztem. Aztán elkezdődött és azt mondtam magamnak: hülye vagy? mit nyervogtál előtte?! :) Ráadásul a tegnap délelőttöt leszámítva nagyon régen nem hallgattam már Adele-t huzamosabb ideig. A csaj pont olyan, mint gondoltam. Bár ez nem is igaz, mert még többet adott. Tudjátok, hogy a Royal Albert Hall-os koncertjét nagyon szerettem, megvan dvd-n, sokat néztem-hallgattam. De ez a tegnapi ezen sokszorosan túltett.
Az egy dolog, hogy a sokezer ember előtt olyan közvetlen volt, hogy sokan azt egy szobában sem tudnák megtenni öt ember előtt. A hangja olyan erős és lágy volt egyszerre, hogy elképesztő. Azt már nem is mondom, hogy stúdióminőségben tette mindezt.
Több mint két órán úgy állt szünet és vendégénekesek nélkül a színpadon egyszál maga a zenészeivel együtt, mintha az csak öt perc lett volna. Nem volt semmi felesleges sem ruhából, sem kellékből sem zenészből. Teljesen profi volt, nem beszélt túl sokat, jó helyen voltak a spontán megnyilvánulásai, csak ömlengeni vagyok képes, pedig női ékesekkel kapcsolatban nagyon kevesekkel vagyok így. :)
És ami a még nagyobb dolog, egy ekkora épületben ennyi ember előtt olyan meghitt hangulatot csinált néhány dalnál (csak ő és egy-egy zongora, vagy a másiknál két gitár), hogy ez az igazi tehetség.
Újra elbűvölt a tehetség ereje, hogy milyen az, amikor valakinek ekkora adottsága van és jól sáfárkodik vele. Sokkal érettebbnek tűnt, mint pár éve, jó volt nagyon a ruhája is, az egész megjelenése totál profi volt.
És ne felejtsem el, hogy nemcsak az új cd-ről voltak dalok (vagyis arról csak néhány), hanem az előző kettőről is, és nemcsak a legismertebbek.
Ha minden igaz, akkor ezek voltak a dalok, vagyis a sorrendet nézve is: (Alálinkeltem a dalcímeknek, tehát ha rákatt után youtube-os link van alatta, meg tudjátok nézni-hallgatni, ha nem lenne ismerős. - némelyik már idei koncertfelvétel)
Hello
Hometown Glory
One and Only
Rumour Has It
Water Under the Bridge
I Miss You
Skyfall
Million Years Ago
Don't You Remember
Send My Love (to Your New Lover)
Make You Feel My Love (Bob Dylan cover)
Sweetest Devotion
Chasing Pavements
Someone Like You
Set Fire to the Rain
Encore:
All I Ask
When We Were Young
Rolling in the Deep - ezt nagyon remélem, hogy nem kell bemutatni, ha mégis, akkor sosem olvastad a blogot! :)))
A Skyfall-lal lepett meg legelőször, na ez az egyik dal, ami személyes okok miatt kedvenc. Tátott szájjal pislogtam és nem akartam hinni a fülemnek. Nagy ajándék volt! :)
A Someone like you-t sokáig nem szerettem, mígnem egyszer ajánlásra kaptam és onnantól sok minden megváltozott. Ez a dal Adele-nak is nagyon személyes, mindig nagyon megérintve beszél róla, így volt ez tegnap is, ezért muszáj is volt bőgni rajta egy sort. :)
A Rolling in the Deep-et nagyon akartam. :) Az volt az első őrületes kedvencem tőle, nagyon-nagyon reméltem, hogy nem marad le a végéről. Nem is maradt le. Szétszedtük rá az Arénát. :)
Más nem is jut most eszembe, talán majd később, de mindenképp el kell mondjam, hogy hálás vagyok nagyon, amiért tegnap ott lehettem. Csináltam néhány videót Okoskával és meglepő módon még jó is lett, néhányat a rezonálás miatt le kellett törölni, de a többi igazi bizonyíték, hogy tényleg ott voltam.