Vallomás

Valahogy az édes vallomásokat mindig hajnaltájt kapom meg a reggeli fölött. Vagy azért, mert az a legnyugisabb időszakunk, vagy még tiszta minden fej és lélek, vagy ki tudja, de már többször ez történt.
A tegnapi eset a kisebbikkel történt, aki aznap épp ugye névnapos volt - Matyuska nap volt - , aki éppen felpislogott egyszercsak a kedvenc reggelijéből (- gabonapehely - ugye milyen figyelmes vagyok? :) )

Az én fejem nem annyira volt tiszta, mert épp a napi teendők jártak a fejemből, meghogy az iskolára időben el tudjunk készülni, de olyan finom csönd ült meg a konyhán, amikor egyszercsak balról valaki hunyorított rám:

- Berni, én szeretem, hogy te itt vagy...
- Igen?
- Igem!
- És miért szereted?
- Hát, mert csinálsz élienszuppot dinókkal! (borsófőzelék bezúzva és kisütős dinoszauruszokkal, ez volt előtte este a vacsora)
... erre csak vihogni tudtam :) És még miért szereted, hogy itt vagyok?
- Hát, minden ham-ham finom! ( ham-hamnak hívtunk minden kaját, amikor még kicsi volt és nem tudott beszélni és ez így megmaradt néha még használjuk)

Mondom én mindig, hogy tök mindegy hány éves a férfiember, a hasán át vezet a szívéhez az út. :)