A legtökéletlenebb nap
Ha tènyleg igaz az, hogy az èlet egyensúlyra törekszik,akkor azt hiszem,hogy ma fèl nap alatt visszafizettem a december elsejei tökéletes napot.
A napok óta egyre csökkenő alvási órák száma mára totálisan megtette hatását. Fáradt ès dekoncentrált vagyok. Meg teljesen kedvetlen az egèsz utazgatáshoz.
A törtènet onnan indult, hogy negyed 8-kor előkerült egy lázgyanús pocakfájós kisfiú köhögéssel.A másik napok óta hajnaltól karácsonyi lapokat ír,lista szerint. Megható az igyekezete ès a tőle szokatlan rendezettsèg.
Az amúgy is mp-re kiszámolt reggelbe nincs bekalkulálva a betegedő gyerek,a lázmèrőzès meg ami ezzel jár,ès a rossz èrzès,hogy îgy kell elvinni iskolába.
Fèl 9kor indulni kène, húszkor mèg pizsiben caplatok föl-alá,közben a bőröndöt nem tudom lecsukni,millió fontos dolgot ki kell szedjek, ettől igazán nem vagyok boldog.
Kèsèsben szedem össze amit mèg kell, reggelinèl megint csábîtás áldozata leszek, a kicsi szomorkás kisírja a reggeli tabletozást,mondván,hogy amikor fáj a pocija,akkor kell játszani,mert attól a poci happy lesz. Jól indokol+ sajnálom= extra tablettime. Odakucorodik, cuppigtat,meg mindenre elszánt,közben biztosítja hogy ne maradjak baci nélkül ezúton sem.
Az idő telik, kell indulni. Együtt indulunk mind, Robert előző este felajánlotta,hogy a vasútig elvisz,de előbb iskola.
Öltözès közben meséli Matt,hogy a tanára szólt hogy nem igazán megfelelő a cipője,hogy másik iskolai cipő kell. Pipa leszek, mire hangosan kimondom ,amit gyerek előtt valószínűleg nem kène: # menjen a fenèbe,tanítson ès ne ezzel foglalkozzon... # Alex rögtön vihogásba kezd ès rekord sebessèggel tolmácsol az apjának. Már ekkor tudom, hogy a mai napot jobb lenne újra elkezdeni...
Már (megint kèsèsben vagyunk) a kocsiban vagyok,amikor R megkèrdezi,hogy hogy nincs bőröndöm. Èrtetlenül visszakèrdezek mert azt hittem règ betette. KÖzben megrikatja Matthewt,aki ragaszkodik a saját helyèhez a kocsiban.
vègre megvagyunk, R rájön,nincs nála lakáskulcs. újra indulnánk,mire rájön,hogy èpp hogy van gázolaj az autóban tehát visszafut bankkártyáèrt.
Útközben elköszönök a gyerekektől,a kicsi közben majdnem újra elsírja magát,mert megfeledkezett róla hogy elutazom. Mind mondjuk hogy csak pár nap,aztán visszajövök. Megkérem gyorsan Alexet,hogy majd magyarázza el neki,mennyit kell addig aludni.
Állomás okè.
Reptèren kezdődik egy újabb idegbaj. A nagy nyomorgatásban a higikendő eláztatja a beszállókártyámat, tehát kell szerezni egy másikat. Közben realizálom,hogy április óta mennyi minden változott a reptèren.
Persze a holnapi buszjegyem ès a visszaútra szóló jegynek is annyi, de azokkal most nem tudok foglalkozni,minden napnak a maga baja! De legalább a nyelvvizsgás behívó levèl èpnek tűnik.
A napok óta egyre csökkenő alvási órák száma mára totálisan megtette hatását. Fáradt ès dekoncentrált vagyok. Meg teljesen kedvetlen az egèsz utazgatáshoz.
A törtènet onnan indult, hogy negyed 8-kor előkerült egy lázgyanús pocakfájós kisfiú köhögéssel.A másik napok óta hajnaltól karácsonyi lapokat ír,lista szerint. Megható az igyekezete ès a tőle szokatlan rendezettsèg.
Az amúgy is mp-re kiszámolt reggelbe nincs bekalkulálva a betegedő gyerek,a lázmèrőzès meg ami ezzel jár,ès a rossz èrzès,hogy îgy kell elvinni iskolába.
Fèl 9kor indulni kène, húszkor mèg pizsiben caplatok föl-alá,közben a bőröndöt nem tudom lecsukni,millió fontos dolgot ki kell szedjek, ettől igazán nem vagyok boldog.
Kèsèsben szedem össze amit mèg kell, reggelinèl megint csábîtás áldozata leszek, a kicsi szomorkás kisírja a reggeli tabletozást,mondván,hogy amikor fáj a pocija,akkor kell játszani,mert attól a poci happy lesz. Jól indokol+ sajnálom= extra tablettime. Odakucorodik, cuppigtat,meg mindenre elszánt,közben biztosítja hogy ne maradjak baci nélkül ezúton sem.
Az idő telik, kell indulni. Együtt indulunk mind, Robert előző este felajánlotta,hogy a vasútig elvisz,de előbb iskola.
Öltözès közben meséli Matt,hogy a tanára szólt hogy nem igazán megfelelő a cipője,hogy másik iskolai cipő kell. Pipa leszek, mire hangosan kimondom ,amit gyerek előtt valószínűleg nem kène: # menjen a fenèbe,tanítson ès ne ezzel foglalkozzon... # Alex rögtön vihogásba kezd ès rekord sebessèggel tolmácsol az apjának. Már ekkor tudom, hogy a mai napot jobb lenne újra elkezdeni...
Már (megint kèsèsben vagyunk) a kocsiban vagyok,amikor R megkèrdezi,hogy hogy nincs bőröndöm. Èrtetlenül visszakèrdezek mert azt hittem règ betette. KÖzben megrikatja Matthewt,aki ragaszkodik a saját helyèhez a kocsiban.
vègre megvagyunk, R rájön,nincs nála lakáskulcs. újra indulnánk,mire rájön,hogy èpp hogy van gázolaj az autóban tehát visszafut bankkártyáèrt.
Útközben elköszönök a gyerekektől,a kicsi közben majdnem újra elsírja magát,mert megfeledkezett róla hogy elutazom. Mind mondjuk hogy csak pár nap,aztán visszajövök. Megkérem gyorsan Alexet,hogy majd magyarázza el neki,mennyit kell addig aludni.
Állomás okè.
Reptèren kezdődik egy újabb idegbaj. A nagy nyomorgatásban a higikendő eláztatja a beszállókártyámat, tehát kell szerezni egy másikat. Közben realizálom,hogy április óta mennyi minden változott a reptèren.
Persze a holnapi buszjegyem ès a visszaútra szóló jegynek is annyi, de azokkal most nem tudok foglalkozni,minden napnak a maga baja! De legalább a nyelvvizsgás behívó levèl èpnek tűnik.
A dutyfrees shoppingolásban már 11-re jár az idő,èn èhes vagyok ès mindennèl jobban vágyom egy kávèra. Reggel fèlbemaradt a reggelim, a szendvics meg helyhiány miatt otthonmaradt. Elvileg van húsz perc, amíg kiírjàk a beszállókaput,abban reménykedem,hogy a starbucksnál sikerül összekapnom majd maga. Szendvics es kávè megvan, közben előbb kiírjàk a kaput, tehát kell indulni nincs idő lètrejönni. A kapkodásban nem jól csukom le a kávètetőt,aminek hatàsára a kávè,a szeretett gingerbread latte vègigfolyik a kedvenc pulcsimon,eláztatva az alatta lèvő fehèr felsőt is. A rèmálom nem akar vèget érni.
Egy pulcsi van a bőröndben toppal (a vizsgara tettem be ), irány a klotyò átöltözni. Nem hiszem el,hogy ez ma mind èn vagyok.
Egy pulcsi van a bőröndben toppal (a vizsgara tettem be ), irány a klotyò átöltözni. Nem hiszem el,hogy ez ma mind èn vagyok.
A beszállás lasan megy,már igazán nehezemre esik bárminemű emberi viselkedèsforma.
A repülőn aztán bekövetkezik a világ ègèse,úgy leègetem saját magam,mint szerintem sosem.
Már ülnèk le a fenèbe a helyemre,ami ráadásul folyosó felőli , amikor nem túl halkan megnyilvánulok. Egy srác jön szembe ès kèri el a laptopot egy tőle sokkal odébb ülő társától,megállítva ezzel megint a haladást. Ez már sok nekem ès a morgásom hangossá válik #ne kóvájogj most,hanem ülj le!# ... Aha,csak hogy a srác magyar volt!!! Ez akkor esett le,amikor rájöttem,hogy magyarul kérte a laptopot... Oh, nyílj meg föld de azonnal!!
Erre a helyes pofijával csak elmosolyodik ès fèlreáll,hogy elfèrjen a háborgó fehèrnèp, pedig ő nem tehet róla hogy húsz perccel előtte kinyírtam a kedvenc pulcsimat ès kv nèlkül járok a világban.
Hebegek egy köszit,mert többre nem fussa, leülök ès kussolok ès nem nèzek hátra.
A repülőn aztán bekövetkezik a világ ègèse,úgy leègetem saját magam,mint szerintem sosem.
Már ülnèk le a fenèbe a helyemre,ami ráadásul folyosó felőli , amikor nem túl halkan megnyilvánulok. Egy srác jön szembe ès kèri el a laptopot egy tőle sokkal odébb ülő társától,megállítva ezzel megint a haladást. Ez már sok nekem ès a morgásom hangossá válik #ne kóvájogj most,hanem ülj le!# ... Aha,csak hogy a srác magyar volt!!! Ez akkor esett le,amikor rájöttem,hogy magyarul kérte a laptopot... Oh, nyílj meg föld de azonnal!!
Erre a helyes pofijával csak elmosolyodik ès fèlreáll,hogy elfèrjen a háborgó fehèrnèp, pedig ő nem tehet róla hogy húsz perccel előtte kinyírtam a kedvenc pulcsimat ès kv nèlkül járok a világban.
Hebegek egy köszit,mert többre nem fussa, leülök ès kussolok ès nem nèzek hátra.
Ès most kb egy órával kèsőbb azon gondolkozom hogy egyáltalán ezt az anyámtól tanult szót használják-e mások is.