Saját project 1 és 2, meg az előzmények

Talán (remélem) emlékeztek, hogy tavaly a kis mocsótáknak csináltam adventi naptárt, aminek eléggé a csodájára jártak itt az anyukák... :) Dagadtam nagyon, most is alig várom, hogy végre újra előkerüljön.

És bár az utóbbi kb több mint tíz évben nem tudom mennyi adventi naptárt csináltam, mindegyik más és más, és mind nagyon kedves a lelkemnek, mert ezek tényleg belülről készülnek.

Nem tudnám összeszámolni, hogy mennyit készítettem és melyik milyen volt, mert igen, nem készült róluk kép. Talán egy-kettő le lett fotózva, de nem mentettem el. Tehát mondhatni nincs referencia anyagom. :)

Szóval jó pár hete már újra gondolkoztam az idei terveken, a fiúké már rég meg lett tervezve, hogy mi kerül bele, csak kb 10-ben lesz csoki, a többibe kerül pici ajándék (kb 5), a többiben 'voucher' lesz, mint pl. egy mozi, egy családi bowling, vagy családi uszodázás, de lesz benne olyan is, hogy választhat, hogy mi legyen a vacsora, vagy mi legyen a desszert, stb. :)

És igazából erre az ötletre csapott le először az egyik barátos anyuka (kedvelem), és majd egy másik is (őt is kedvelem). Leginkább az fogta meg őket, hogy van élet a kötelező csokis adventi naptárokon túl is. Sőt...! Kérdezték, csinálnék-e nekik is adventi naptárt, kifizetik.

Mondtam oké (csak gőzöm nincs, mit lehet ezért elkérni persze az anyagon kívül). Aztán vadásztam néhány olyan naptártervet, ami nekem is tetszik, jelenlegi készletekkel elő tudom állítani, vagy be tudom szerezni (kicsit nehéz, hogy csak hétvégén tudok boltot járni, amúgy marad az internet).

Meglettek a tervek - ugye nem kell magyarázzam, hogy az is másik kérdés, hogy mindezt angolul kellett lebonyolítsam, lelevelezzem -, átküldtem, választottak. Aztán jött a kigondolás, elgondolás időszaka, közben két csúnya betegség, amiből az egyikből tényleg alig bírtam kimászni, és ugye van egy rettenetesen közelgő nyelvvizsga. De rég tudom-tudjuk, hogy alkotni a legjobb dolog, attól igazán jól érzem magam, megáll az idő és csak én vagyok, valami zene és a kupleráj körülöttem, a káosz, amiből egyszer csak megszületik valami csodálatos. Szerintem csodálatos. :)

Na, nem húzom az időt tovább, mutatom az első projectet, ami igazából a második, mert bár ez készült el előbb (egy háromnegyed nappal), de erre állapodtam meg másodszor. (közben el kell mondjam, hogy ma az előállításhoz már hallgattam karácsonyi zenét, és mire épp mindennel elkészültem és rend is lett a szobában, J hazaállított néhány üveg gyári forralt borral, most azt kortyolgatom - valami ISTENI! :))...

Szóval íme, a kiindulási pont, amit az anyuka (Leigh) választott:

És akkor mutatom, hogy mit művel az én fantáziám és mi jött ki az én kezeim közül:

Őt kedden viszik el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a manók az én sajátjaim voltak eredetileg, kettőt idén szereztem be, hogy többen legyenek a tavalyiak, de túl snassz és száraz volt az egész történet, kellett bele/rá valami kedvesség. A harmadik bábu a tavalyi dekorációm volt, de úgy éreztem, hogy jó helyen lesznek majd Thomas-nál (ő fogja kapni, Alex egyik cuki cimborája, akinek olyan édes vihogása van, hogy mindig nevetnem kell vele együtt, amúgy egy édes kócos, szeplős igazi kicsi 7 éves). A fenyőfák eredetileg fagombom, de gyorsan beszíneztem őket alkoholos filccel, a keret maga pedig egy parafatábla.

A másik project egy nagyobb falat volt, rendesen megküzdöttem vele, ő még egy hétig velem lesz. Ezt Lisa rendelte Oscar nevű fiacskájának, aki szintén egy cuki gyerek lehetne, ha nem lenne túl hangos és nem ríkatná meg minden körben Matthew-t...

Szóval ezt vállaltam el először. Nehéz ügy volt, mert először kellett változtassak az elrendezésen, valahogy ki kellett találnom, hogy tartson is, és bírjon is. Meg ki is nézzen valahogy. 

Mutatom a prototípust, és hogy én mit csináltam :

Az alap filc, a gurigák némelyike wc papír vagy papírtörülköző guriga, a többit én gyártottam kartonból, rajta patchwork anyag, és először csak tépőzárral ültek fent, de jobbnak láttam alájuk lőni ragasztópisztollyal. :) És az egészet ami tartja, az egy vállfa. :)

NA, itt is az történt, hogy be kellett áldozni a tavalyi dekorációt, a hópelyhek az enyémek voltak, de valahogy anélkül nem voltam elégedett. :)

Na, most itt tartunk, e-mailben átküldtem mindenkinek, hogy kész, lehet jönni. Az egyik már elájult :), a másikat még nem tudom, de izgulok, milyen lesz, amikor szemtől szembe meglátják.

Egyébként mindkettőnél az volt nagyon nehéz, hogy nem ismerem ezeknek az anyukáknak az ízlését, a lakását, és így nehéz. Mert eddig amiket csináltam, ott szinte majdnem mindig biztosra mehettem, mert akik adventi naptárt kaptak tőle valaha is, azok mind nagyon közel álltak-állnak hozzám és eléggé ismerem az ízlésüket és/vagy a lelkivilágukat.

De itt be kellett lőni valamit és vállalni, hogy ez talán jó lesz. Nekem tetszik mind a kettő, J-nek is, hát meglátjuk, remélem lesz folytatás. :)

Egyébként nagyon izgat néhány karácsonyfa dísz legyártása, amiknek lehet, hogy nem fogok ellenállni itt a vizsga okozta szorongás enyhítésére, az is lehet, hogy megajánlok néhányat majd nyereményre közületek, de még jobb lenne, ha sikerülne többet úgy csinálni, hogy túl lehessen rajtuk adni (megrendelésre). 

A kretív dobozom ezennel létrejött, van itt is nagyon jó ollóm (cakkos is), hobby festékem, ragasztóm, ragasztópisztolyom, néhány ecset, stb... És jajj, igen, megint vannak szalagok. Rémes. :)