Iskolakezdés

Kormos Anett megint kiborzadt én meg jól szórakoztam, közben nem is értem, mi a gondja :)
http://wmn.hu/2015/08/26/kormos-anett-last-minute-tanszer-orulet/

Én az a fajta őrült valami-valaki vagyok, aki szerette az iskolakezdést. Nem azért, mert untam magam otthon, vagy nem találtam még egy könyvet, vagy ki tudja, de tényleg vártam. Szerintem a húzósabb középiskolás évekig talán még szerettem is járni, de mi lett volna a gondom, mit tudtam volna mást, mint iskolába járni és lehetőleg minél jobb átlagot kikaparni magamnak? Nem igaz? :)

De a legjobban megmondom mit szerettem. Az iskolakezdés előtti bevásárlást anyámmal. A legjobb az volt, amikor már csak én voltam iskolás és a tesóim nem jöttek ott pattogni, hogy ugyan minek kéne még egy vonalzó, vagy akármi. Egyszóval, korán láttam, bevásárolni FÉRFI NÉLKÜL kell. Apámnak is mindig volt egy pontosan odavágó megjegyzése, máig eszembe jut, főleg cipővásárlásnál a legjobb kérdése: Nem lesz pici?! NEEEM!!! :)

De ez már egészen jó megjegyzés volt, amikor már idáig eljutottunk, mert volt ennél odavágóbb is. Mindig elrontottam ott, hogy már otthon tudtam, milyen cipőt - akármit akarnék. Tudjuk, pont olyan nem létezik, főleg nem ezelőtt huszonsok évvel a sárvári áruházban. És amikor anyámmal már ettől is szimplán idegesek lehettünk (volna), mindig jött a segítő mondat: hát persze, olyat még nem gyártottak, amit ti akartok....... pf! Kösz! :)

Na, de amit igazán élveztem: az írószerboltokat. Ezeket most is imádom. Nincs is senkifiának annyi tolla-ceruzája, mint nekem, ezt vállalom. Mindig jöhet egy újabb árnyalat, egy még vékonyabb, egy még rózsásabb, medvésebb, stb... Imádom. Van aki az itteniek közül nagyon tudja ezt, nem leplezem le, de van aki ismeri ezt a mániát, de talán mert neki is van ilyenje. :) Ugyebár? :)

Van ennél még egy rosszabb, a mappák, füzetek, stb... hopp, és akkor jó ácsorogni és szaglászni a virágosban is. Plusz a könyvesboltban - na, most már mindent tudtok rólam. :)

Na, szóval iskolakezdés. A világ legjobb dolgának éreztem kiválasztani a papírt, amibe majd beköthetem a könyveimet (meg elég korán már a tesóimét is én intéztem), a vignyettát rá, aztán a tolltartó, a ceruzák, áááááh... de jó volt. :)

Mindig időben megvolt minden és aztán szeptemberig csak rakosgattam meg rendezgettem őket.